2019. július 21., vasárnap

Update

Mélyebben beleástam magam a kérdésbe, kicsit változott és körvonalazódott a helyzet.

1. verzió: Párizs

  • Viszonylag tűrhető áron van a repjegy és találtam egy elfogadható hostelt is. Ezeket a főszezonhoz képest kell érteni, nyilván összesen így már keret 80%-ánál járok (azaz a keret nem lesz keret).
  • Hatalmas város, régóta érdekel, tele van régi és új építészettel.
  • Borzasztó meleg lesz valószínűleg, és a legtöbb helyen rengeteg turista lesz, attól tartok (furcsa, hogy turistaként is zavar, mintha nem lennék része a problémának).
  • Könnyebb látni, hol a vége a költségeknek, illetve talán jobban szabályozható.
2. verzió: Belgium 
  • Brüsszel, Antwerpen, Brugge, Gent a terv, 1-2 nap városonként.
  • Nincs nagy érzelmi kötődés, de nyilván nagyon érdekes helyek.
  • Csak régi építészet, legalább is erre számítok.
  • A sok belföldi utazás miatt rendesen elszállhatnak a költségek és ez kicsit macera is, meg idő meg ilyenek.
Minden input érdekel, építészek előnyben! :)

2019. július 20., szombat

Last minute

Úgy látszik, sporadikus crowdsourcingra használom a blogot, de megint a tanácsotokra vágyom.

Rájöttem, hogy el kéne mennem nyaralni, mert a futó projektemben nem lesz enyhülés jövő tavaszig és irgalmatlan fáradt vagyok már most. Augusztus vége, szeptember eleje az ideális, erős preferenciám az augusztus 20-i hét és környéke. Legalább 4-5 napra mennék és a repjegy-szállás-helyi közlekedés-nem flancos kaja összesen jöjjön ki 100-150 ezerből. Na, ez így már nem kevés paraméter, de van még.

  • Várost szeretnék nézni sokat, történelmi városrészek (ha kilátszik a szuvenírárusok mögül), modern építészet, bármi, ami kívülről is érdekes, templombelsők és tárgyuk miatt érdekes múzeumok nem vonzanak.
  • Nem tervezek nagyokat enni, nem érdekes a gasztro része, ez nem szempont.
  • Nem köt le a természeti szépség önmagában.
  • Egyedül utazom, legyen biztonságos a hely.
  • Most voltam  Berlinben (tetszett), kétszer Londonban, nagyon tetszett Amszterdam, Barcelona, Lisszabon, Porto, ilyesmi helyekre vágyom, de ezek észak vagy nyugat, az országok kezdenek elfogyni, ami még nem volt, drágának tűnik. Lehet, hogy lehet azonos ország, másik város, ha eléggé más.
Ahova a szállás-repjegy kombináció megfelelő kereten belülinek tűnik:
  • német nagyvárosok 
  • Egyesült királyság 
  • Olasz városok némelyike 
  • Görögország 
  • Sarajevo, Skopje, egyéb Balkán 
  • Reykjavik ( itt a kaja miatt tuti borul a büdzsé)
Bárkinek bármi tippje?



2019. április 22., hétfő

Kontakt?

Április elején hirtelen felindulásból elmentem kontaktlencsét készíttetni. Valahogy úgy voltam vele, hogy ez egy lehetőség, amit még nem vizsgáltam meg, de mélyebben nem gondoltam bele, akarom-e.

Most szombatra készült el a próbalencse, iszonyú tortúra volt a boltban először betenni, meg főleg kivenni, úgyhogy ott és akkor nem is rendeltem utánpótlást*, de a próbalencsét hazavittem. És most nem nagyon tudom, hogyan tovább.

Egyrészt a tavaly nyarat végignyomtam napszemüveg nélkül, az nem vicces. Dioptriás napszemüveget csináltathatok, nem egy olcsó mulatság, nem valószínű, hogy lesz belőle többféle, ahogy amúgy szokott nekem lenni (egy kék, egy piros keretű mondjuk, mihez mi illik). Ha inkább kontaktlencse és normál napszemüveg, akkor lencsében ülök egész nap a gép előtt 10+ órákat, az nem hangzik hosszútávon jó mókának. És amúgy ez sem olcsó dolog.

Meg mostanra egészen megszoktam magam szemüveggel, el sem tudom dönteni, jobb-e nélküle. Mondjuk az állandó ujjnyomok, meg hogy a mostani (tartalék**) kerettel nem tudok fejhallgatót viselni, ezek nem hiányoznának.

Any thoughts?





*Napit vettem volna, de mint kiderült, azt erre a próbára nem lehetett - mondjuk ezt az eredeti rendeléskor elmagyarázhatták volna, de egy ezirányú kérdés sem hangzott el, feltételezés alapján csináltattak nekem egy havit, hiszen az a logikus.

**Amikor a kontaktlencsét csináltattam, mondta az optometrista (vagy tán szemész) néni, hogy a szemüveget is cserélni kéne. Dioptriát  nem mondott. Megrendeltem, megérkezett, olyan erős volt, hogy rendesen megijedtem. Olyan érzés volt, mintha a jobb szememet húzná kifelé a vákuum. Megnézem a számlán, 1,25 dioptria növekmény az előzőhöz képest. Kérdezem a szegény pultos lányt, hogy ez reális? Nem kellett volna esetleg szólni a néninek, hogy menjek el orvoshoz? Hát, ő nem tudja, hordjam most ezt pár napot, ha még mindig erősnek érzem, jöjjek vissza. Pár nap múlva is erősnek éreztem, visszamentem. Szerencsére nem a néni volt ott, hanem egy fiatal srác. Megvizsgált, hát az 1,25 helyett csak 0,25 a romlás, kolléganő elnézte (vagy elírta...), díjmentesen cserélik. Két hét, mire megjön, addig a régi szemüvegem hordom. Amivel amúgy látok. Nem hiszem, hogy ekkora növekmény miatt cseréltettem volna, szóval azért kicsit átejtve érzem magam.

2019. március 30., szombat

Berlin 2019

A régi és az új munkahely közötti váltáshoz szükséges agyi átállást és a teljesen lemerült elemek feltöltését egy berlini úttal gondoltam megoldani. Nagyváros, érdekes, nem jártam ott, olcsó a repjegy, triviális.

Azt persze nem gondoltam teljes mélységében végig, hogy márciusban nem feltétlenül lesz városnéző idő, és a netes időjárásjósló oldalak is hamis biztonságérzetet adtak. A helyszínen kiderült, hogy maguk a berliniek egy ilyen oldalt sem vesznek komolyan. Többeket is megkérdeztem, amikor utolsó napomon a Kreuzbergben tipródtam és próbáltam eldönteni, hogy iktassak-e be néhány előre nem tervezett múzeumot, vagy a felhők közül épp kibújt nap eléggé tartós lesz ahhoz, hogy tovább folytassam az előrehaladást a csatornaparton, ami erős szélben és szitáló esőben egyszerűen nem tud elég szép lenni.

Szóval kicsit felemásra sikeredett az élmény, de arra elég volt, hogy elhatározzam, még visszajövök. De csak nyáron.

Részletes beszámolóra nem vállalkozom, csak néhány megfigyelést rögzítenék.
  • Senki sem ellenőrizte, hogy van-e jegyem. Sehol. Borzasztó drága magyar szemmel a tömegközlekedés, de sem csippantani nem kell, sem ellenőr nem jön, öt nap alatt egyszer sem volt kíváncsi senki sem, hogy bliccelek-e.
  • A közlekedési lámpa a zebránál zöldről egyből pirosra vált. Semmi zöld villogás, az utolsó napig nem sikerült belőnöm, hogy mennyi időm van még átjutni a túloldalra, lényegében minden zebrán futva közlekedtem, mint gyerekkoromban a Vörösvári úti rendelőnél a kétszer háromsávoson.
  • Az utcákon nincs páros és páratlan oldal, fogják a számegyenest és félbehajtják.
  • Mindenhol németül beszélt mindenki, a hostelben a vendégek többsége is. Kizárt, hogy nem turisták hada közt róttam a várost, de nem sikerült lebuktatni őket. Valószínűleg nagyon erős a belföldi turizmus.
  • Mindenhol automaták vannak, a legváltozatosabb kínálattal. Kerékpáros kiegészítők (lámpa, defektjavító-készlet, csengő), ékszer, rágógumi, a reptéren óvszer és vibrátor a női mosdóban...
  • A parkokban lépten-nyomon szemetesek, a látványt szinte már zavaró sűrűséggel. Nem bízzák a véletlenre, hogy ne legyen szemét mindenütt.
  • A Kreuzbergben a boltok legkorábban délben nyitnak, de a délután 2-3 sem extrém. És 6-7 fele zárnak is.
  • Valószínűleg nagyon jókat ehettem volna, ha jobb forrásokból tájékozódom. Az utolsó előtti este sikerült találni egy abszolút nem feltűnő, de teljesen autentikus mexikói kaját áruló helyet, ahol életem első jó quesadilláját ettem, az egész napomat bearanyozta így a végére. A világ legjobb döneréért másnap egy órát álltam sorba, de a célegyenesben elegem lett és kiálltam, a mögöttem állók teljes megrökönyödésére. Egyébként a sor nagyrészt helyiekből állt, amennyire meg tudtam ítélni.

2019. március 3., vasárnap

TL;DR

Nem vagyok képes részletesen kifejteni, úgyhogy csak bulletpointokban:

  • Jártam újra Svédországban, most Uppsalában E-nél és Stockholmban.
  • Elköltöztem, össze öcsémmel, ötödik emelet, napfény, kiskutya, egy percre a Duna, öt percre a metró, boldogság.
  • Kedvenc kollégákkal jártam a Tátrában, némi adrenalin-túladagolással járó élmény volt számomra, de lesz ismétlés, remélem.
  • Acélkékre festettem a hajam.
  • Felmondtam a születésnapomon. (Ezt inkább nem illusztrálnám... Nehéz döntés volt, de kell a tiszta lap.)
  • Carlos befejezte a baglyokat. Ja és rikító kék lett közben a hajam is. (Rendes kép vagy nála lesz, vagy egy ideig még nem lesz...)
  • Március 22-én lesz az utolsó munkanapom, 23-án reggel indulok Berlinbe, 4 nap alatt lejárom a lábam, 28-án Lovasi koncert, áprilisban kezdek az új helyen.
Szóval nem unatkozom.

2018. június 15., péntek

Nothing good happens after 2AM?

Mivel én társasági eseményeken sem fogyasztok alkoholt, jellemzően minden ilyen alkalommal elérkezik egy olyan pont, ahonnan számomra már nehezen követhetőek és nem igazán élvezetesek az események. Régen ezen a ponton túl még egész sokáig (órákig) ottmaradtam minden buliban, mert szerettem volna a részese lenni a dolgoknak.

Mostanában meg igyekszem időben elindulni, jellemzően kicsit (vagy olykor nagyon) a biztonság javára tévedve. És tök jó volna úgy érezni, hogy addig maradtam, amíg jól esett, de nem lenne igaz. Mert sokszor csak elindulok, amikor úgy tűnik, elérte a zenitjét az este, és aztán azon gyötrődöm  egész úton hazafelé, meg aztán még elalvásig, hogy lehet, hogy jó lett volna tovább maradni.

Szóval a lemaradás parája valahogy nem akar kiiktatódni a rendszeremből, csak más köntösben jár és kevesebb a folyamatban a magamon tett erőszak. Vagy másféle. Mindenesetre azon gondolkodom, hogy ebből a szempontból én vajon mennyire esem távol az emberiség átlagától? Mások mennyire rágják magukat azon, hogy kimaradnak dolgokból?

2018. május 27., vasárnap

Szegény embert az ág is

Nem akarok panaszkodni

de fogok.

Holnapután ugrunk elvileg neki Carlos-szal a baglyok végének. Elég kalandos volt időpontot találni, különösen, hogy 24-ére voltam beírva életem első bölcsességfog műtétjére. Nyilván ideális lett volna a műtét előtt tetováltatni, vagy többel utána, de egyik verzióra sem volt mód. Carlos nyugtatott, hogy az egyik legutóbbi vendége egyenesen a műtétről esett be hozzá egy tripla alkalomra és világbajnok módon bírta, de én már eddig sem. Mindegy, ez van, ebből főzünk.

Időközben túl vagyok a műtéten is, utólag utána olvasva kb. a legrosszabb verzió jutott: alsó állkapocs, elő nem bújt, ellenben beékelődött fog, háromnegyed órán keresztül húzta-véste szegény doktornő, míg végre kijött, 4 öltés, enyhe szájzár. A traumán túl úgy tűnt, egész olcsón megúsztam a dolgot, de kiderült, hogy 1) ha nem veszem be a maximális adag fájdalomcsillapítót, nem olyan laza a menet 2) a duzzanat harmadnapra tetőzik - itt vagyunk most. Mindenesetre a fogatlanodás másnapján elmentem a világra szóló céges csapatépítőre, ami a kedvemnek jót tett (az utolsó másfél-két órát leszámítva), de a felépülés ütemének valószínűleg nem.

Közben még 24-én hajnalban szembesültem a lépcsőház ajtajára kihelyezett diszkrét plakáttal, miszerint holnap (28) nekiállnak átszerelni a társasház gázbekötését, kezdve egyből a gázórák leszerelésével, ergo 1) 8-15h-ig folyamatosan kell lennie otthon valakinek, köszi, hogy időben szóltak és a lehetséges minimumra szorították a megjelölt intervallumot (11-kor öcsém vált, őt dél körül apu) 2) ezután bizonytalan ideig, de potenciálisan hetekig nem lesz otthon meleg víz (meg főzési lehetőség, bár ez akkor már mindegy is).

Ergo az egész tetoválásból lábadozós, napi 5-ször zuhanyzós időszakot játszhatom Békásra ingázva, apukám nekem szóló, de anyunak prezentált kétségbeesett-felháborodott megjegyzéseitől kísérve, miszerint is valami súlyos gond van az agyammal, értelmes ember hogy tehet ilyet magával, ez anyu és a pszichológus hibája, hiszen ő mindent jól csinált etc etc.

Szóval remek, kellemes időszak ez. Ja és közben munkahelyi leadási hajrák is várhatóak, de azon már fenn sem akadok.

2018. május 5., szombat

SOS

Mint utaltam rá korábban, kicsit sűrű ez a május. E héten csak koncertek, jövő héten ultrabalaton, hó végén pedig egy hét leforgása alatt kikapják a bal alsó bölcsességfogam és Carlos is kezelésbe vesz.

Az egy megmaradt szabad hétvégére pedig pár napja beszerveződött egy Fátra túra (arra a hétvégére, amikor én vagyok a soros a lépcsőház takarításában, már ezt is kaland lesz átpasszolni pünkösdkor - vagy takarítok részletekben hétköznap esténként).

Bakancsom van, mert két éve majdnem mentem a Tátrába, de más komolyan vehető cuccom nincs. És nem is tudom, milyen  kéne. Tanács és esetleg kölcsöncucc (160 cm, 34-36-os méret...) egyaránt very welcome! Tudom, hogy én nem vagyok Anna, de hátha olvas olyan, aki szakért.

Teljesen fogalmatlan vagyok, help me!!

2018. április 29., vasárnap

Havi mérleg

Összefogta a táska a nadrágom.

  • a Müller releváns termékeivel megpróbálni kiszedni a foltot kb. 1000 HUF
  • a Müller más releváns termékeivel átfesteni kb. 2000 HUF
  • szép ez a bogyólila, de nem ilyen lovat akartam  kb. 10000 HUF*
  • amúgy kell nekem ekkora táska nyáron, de szép legyen ám 95 GBP 
A táskát amúgy azért hordom, mert biciklivel járok. Ezzel amúgy lehet spórolni, mert így nem kell bérlet, elég néha (havi 1-2 alkalommal...) gyűjtőjegyet venni. Mivel vagy három éve nem volt már átnézve a gép és érezhető tüneteket is produkál,
  • zicher ami biztos elviszem a Bajnokba, ahol új külsők és belsők előre, hátra, új fék bowden, új bowden ház, lánctányér, lánckerék és lánc csere, új fékbetétek előre és hátra, középrész szét-tisztítás-össze, kerékagy zsírzás stbstb kb. 53000 HUF
Hannah Hart matchás sütis videójában észbontóan jó szemüveget visel és sajnos sikerült megtalálni, hogy melyik Warby Parker fazon és
  • A. jön haza nemsokára és el tudja hozni nekem 175 USD 
Ilyenek már el sem érik az ingerküszöböt, hogy gazdagabb lettem 10 könyvvel (akciós Vámos Miklós a könyvfesztiválon/molyos second hand/Clara könyvvásárt rendezett), voltam moziban többször (Titanic).

Szerencsére a jövő hónapban nem várható ilyen mértékű ámokfutás, eltekintve attól, hogy kezd szétesni a vászoncipőm, meg Orfű, meg talán-talán Carlos (!!!!!!!!), szóval anyagi fronton igazi felelős felnőtt vagyok, gratulálok magamnak.

*És az újrázott lazac nadrágot megint kicsit összefogta a még mindig használatban lévő** táska, de epeszappannal nagyjából sikerült kiszedni.
**Nem vagyok teljesen hülye, csak a csere még nem érkezett meg, és reggel még volt rajtam egy sötétkék széldzseki elválasztó- és védőréteg gyanánt, csak közben kisütött a nap.

2018. április 17., kedd

Ma A-val új jógastúdiót próbáltunk ki. A pultban régi, kedves jógás ismerős állt, még az Atmás időkből, amikor heti 4-5-ször jártam és életem legjobb kondijában voltam. Szóval egyből az ismerős arc feletti örömre jött a gondolat, míg töltöttem az AYCM táblázatot, hogy világ cikije, hogy ez valaha mennyire egyértelműen ment, most meg ki tudja, hanyadszor kezdem újra és nulla erőnlétem van és ő meg itt még arra emlékszik, amikor én haladó voltam, ő meg kezdő. Csak ő azóta is jár és már egy ideje oktat.

Szóval a mentális önostorozás közben ránéz a kártyámra és kedvesen megjegyzi, hogy nem is tudtam, hogy J. is vagy. Amire én refkexből, hogy igen, sajnos. Nem tudom, miért mondtam, semmi bajom a nevemmel, de a dolog attól volt igazán ciki, hogy ő is J. Próbáltam még valamit magyarázkodni, hogy muszáj mindkét nevemet használnom, mert baromi gyakori a vezetéknevem, de így meg tök hosszú kiírni, de már mindegy volt.

Időről-időre csinálok pont ilyen dolgokat pont ennyire érthetetlen okokból, és ez pont az a típusú helyzet, ami tíz év múlva is eszembe fog jutni és jön majd vele a maró szégyenérzet, előre örülök.

Időnként kéne egy Ctrl+Z az életben, vagy egy két másodperces visszacsévélési lehetőség.