Szeretnék az a lány lenni, aki kifogástalan burgundi színűre lakkozott körmökkel éli hétköznapjait.

Csak ez a lány nem annyira dominánsan jobbkezes, mint én :D

Én nem tudom, miért nézem ezt, de addiktív :)

Mondjuk azt tegyük hozzá, hogy ideális esetben az ember idővel kinő az adrenalinvadászatból, és akkor lehet neki olyan best thing, ami nem csak elképesztő rövid ideig tart. Csak ez nem korszerű hozzáállás részemről, tudom.

(My hobby: jól hangzó ezo-filo képeket vadászni a neten aztán jól megmondani a kijózanító tutit. Bár itt leginkább csak az arányokkal van bajom, ami nyilván ábrázolástechnika, ugyanakkor a csapból is ez folyik, és.)

Jó dolog a Ferivel való egyeztetésekben: elképesztően inspiráló, egy hétig tartó lendületet ad, és két óra alatt többet lehet tanulni tőle, mint amúgy hónapok alatt.

Amivel az agyamra megy: esküszöm többet firtatja a jövőbeli terveimet, különösen a férj-gyerek-biztosmunkahely kérdéskört, mint bármilyen feketeöves nagyszülő. És csóválja a fejét, hogy jaj, de mennyivel nehezebb a nőknek, ő úgy sajnálja.

(Tudom, hogy ezt rajtam kívül senki sem nézi, de attól még pure gold :))

Bánáti másodévben egy teljesen kötetlen félév végi kiértékelésen két tömör mondatban összefoglalta személyiségem lényegét és életem legnagyobb problémáját:

"Dóra, te egy borzasztó makacs ember vagy. Ami alapvetően nem baj, csak a megfelelő dolgokhoz kell ragaszkodni."

Ami a tervezési tárgyakat illeti, ehhez már nem sokat tudtak hozzátenni semmilyen téren.

Az a baj a kortárs költészettel, meg az életükben híres művészekkel, hogy a kedves közönség tudja, hogy kinek írták a verset. És ezáltal valahogy korrumpálódik a dolog, bemocskolódik az amúgy vegytiszta gondolat, és akkor se hisszük el, ha amúgy igaz.

Mert olyan mondja, aki nem.

"Rincewind is also reputed for being able to solve minor problems by turning them into major disasters."

<3

Kiskoromban gyakran előfordult, hogy a szüleim két nagyon hasonló, de nem teljesen egyforma holmit vettek öcsémnek és nekem, és néha én választhattam, melyiket szeretném. Sose tudtam dönteni, így mindig öcsémre szállt a választás joga. Amint kimondta, ő melyiket szeretné, nekem is rögtön az kellett volna.

De én legalább kinőttem.

Valóban vannak könyvek, melyek olvasása nem markánsan jobb, mint ha az ember nem olvas semmit.

Ugyanakkor aki erre a listára rárakta (ha csak érintőlegesen is) A kis herceget, azzal súlyos gondok vannak.

A kis herceg tipikusan az a könyv, amit minden gyerek megért, és aztán felnőttként a többség valahogy mégis homlokegyenest az ellenkezője szerint él. Azt hiszem nem ártana, ha ezt speciel mindenki időről-időre újraolvasná. Egy óra az egész.

Lucky Charms

John Green on breakfast cereals. Obviously.

Hihetetlen, hogy a Lizzie Bennet Diaries kommentjei között embereket képesek azért lehurrogni, mert spoilereket osztanak meg a történetről.

Spoilereket.

A Pride and Prejudice-ről.

1813-ban jelent meg.

Egy, csak egy legény van talpon a vidéken?

Az internet és mobiltelefon nehezíti a kommunikációt és összességében a valós emberi interakciót.

De a műjég szép.

Van az a kontextus, amiben én rendkívül szociális, talpraesett, kezdeményező és laza vagyok.

Ez a kontextus egy alternatív univerzumban kéne legyen, érzésem szerint :) Utoljára hetedikben találtam meg az ide vezető féreglyukat, ami nem ma volt :)

De jó az amerikaiaknak, hogy nem kezdődik el a karácsonyi hisztéria, amíg hálaadás le nem csengett...

Tavaly a családi ünneplésen kívül összesen 5 perc volt, amikor igazán éreztem valami karácsonyi hangulatot. Készültem átvágni a Vörösmarty téri giccsparádén (én öregszem, vagy ez tényleg egyre gagyibb? és már legalább egy hete megy!), amikor a Deák Ferenc utca (fashion street my ass) sarkán kb. földbe gyökerezett a lábam. Egy toprongyos rasztahajú srác ütögetett egy felfordított, horpadt serpenyőnek kinéző valamit, mint kiderült, egy iszonyú ritka, hang nevű zeneszerszámot, és a hatás nem is annyira zene volt, mint egy általános vibrálás, amit nem lehetett nem érzékelni. Óriási tömeg gyűlt köré, tátott szájjal hallgatták.

Az ürgét, mint utóbb megtudtam, Pável Norbertnek hívják, baromi híres, de ennek dacára továbbra is utcazenészként él, és amikor Jean Michel Jarre nálunk koncertezett, őt is meghívta fellépni. (Mármint, belefutott a budapesti utcákon az előadásába és meghívta fellépni a másnapi nagykoncertre, szóval ennyire ilyen a csávó.)

Itt egy felvétel róla, de semmit nem ad vissza az érzésből:

A földalattin, mikor még csak nyílnak kifele az ajtók, már mondja a hang, hogy "Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak!".

Boris Vian FTW

"Valahányszor szexuálisan, vagyis lelkileg közeledek hozzá..."

Ennyi.

Másfél órán át csak ültem és hallgattam, mit beszélnek a "nagyok", rég voltam már pusztán rajzoló, elszoktam tőle, hogy alapvetően csak nézőként tartanak igényt a jelenlétemre. Aztán persze csak belekotnyeleskedtem a dologba, és jól sült el.

Azért jó az olyan társaság, ahol messze nem én vagyok a legokosabb :)

---Sidenote /kicsit inside joke, bocsi, de kikívánkozik/---

Feri _ingben_.

Hosszú ujjú _rózsaszín_ ingben.

Mind. Blown.

Hívom jelenlegi főfőnökömet, hogy tájékoztassam a dolgok jelen állásáról.

- Szia, hívott Barta Feri, hogy igényt tartana a szolgálataimra kb. karácsonyig. Megoldható?
- Persze, de mi ez, valami karácsonyi ajándék?

És a kérdés: kinek is?...

John Green box setet árul a részben dedikált könyveiből. Kedvenc részlet a Q&A rovatból:

"Q. What if I don’t live in the US?
A. These signed box sets are only available through Amazon USA, so you’d have to pay the extra shipping, and they’re unlikely to arrive before Christmas. On the upside, you probably have free healthcare, so that’s something."

:))))))))

Catherine Zeta-Jones egyszerűen _tökéletes_ ebben a szerepben. Vagy igazából is borzasztó, vagy csak túl jól játssza....

"And she liked me...at least I think she did. We went out for two years. And I never got comfortable. Why would a girl, no, a woman like Charlie go out with me? I felt like a fraud. I felt like one of those people who suddenly shave their head and say that they've always been punks. I was sure I'll be discovered any second. And I worried about my abilities as a lover. And I was intimidated by other men in her design department and became convinced she was gonna leave me for one of them.
Then she left me for one of them."

"And then it dawns on me. Charlie is awful. She doesn't listen to anyone, she says terrible, stupid things and she apparently has no sense of humor at all, and talks shit all night long. Maybe she's been like this all along. How did I manage to edit all this out? How had I made this girl the answer to all the world's problems?"

Ez már majdnem ilyen:

Időről-időre nekem szegezik a kérdést oktatók, gyakorlók egyaránt, hogy én miért is nem megyek TTC*-re.

Minden egyes alkalommal meghökkent a dolog. Rengeteg okból. Egyrészt kb. egy éve kezdtem jógázni összesen, ami nem igazán sok, és ha még azt is hozzáteszem, hogy én kizárólag nyaktól lefele jógázom (és ezzel így teljesen jól meg is vagyok, köszönöm szépen), akkor meg gyakorlatilag semmi. OK, aránylag könnyen fejlődöm bizonyos dolgokban (másokban meg szinte semmit), látványos a gyakorlásom egy átlagos órán, de ugyebár ez azért van, mert vezetett órára eleve a kezdőbbek járnak...

A másik, hogy tényleg olyan baromi nagy szükség van a százhuszonhatodik 200 órás gyorstalpalóval kiképzett oktató-féleségre? Csak az Atma is futószalagon köpi magából az ilyen csajokat, van köztük 2-3 érdemleges, a többi felejtős, vagy bizonyos esetekben már-már veszélyesen tehetségtelen (és az utóbbi kategóriából is van olyan, akit bizony futtatnak ennek dacára és órákat tart, és hadd ne mondjak neveket, de mondjuk az illető maximum a kitartásával hívhatta fel magára a figyelmet - de még csak nem is amiatt oktat, hanem...). Szóval anyagilag nem sokkal kecsegtet a dolog, de ez még mindig nem a lényeg.

A lényeg az, hogy én nem akarok felelősséget vállalni mások testi épségéért, és pláne nem egy 200 órás tanfolyam után, amit olyan oktatók tartanak, akik szintén leginkább a saját hibáikból tanultak (amit fejenként szignifikánsan kevesebb mint 20 év alatt gyűjtöttek össze...), mert formális képzésük aztán rohadtul nincs, legtöbbjüknek. A tisztelet jár azon kivételeknek, akiknek jár.

Szóval ez.

Persze tök jól esik a kérdés meg minden, csak ne beszéljünk már hülyeségeket, ha kérhetném...

*jógaoktatói gyorstalpaló tanfolyam

Időutazás a mozgólépcsőn

"Tíz perc és ott vagyok drágám, a Batthyány téren vagyok, most fogok felszállni a vicinálisra."

Made my day :)

Overthink

"And the weird thing is: that voice comes up when I've just started thinking about something and I'm really in no danger of overthinking anything at all. It's a bit grandiose that voice. "Things should come naturally dude, if it's not coming naturally it's not right." As if the world works like that. And it's particularly crappy in relationships. Something goes wrong and before you really talk it through you start thinking "this should be coming naturally" and then you wanna bail. Or maybe when your creative life hits a little bit of resistance you decide it's time to change jobs. It is a recipe for a miserable life - and yes, I would know this. [...] Personally, I think it's the same for love and creativity: it is possible to overthink, but first you have to think, and try, and talk, and do, and after that, if you're still at an impass, maybe then you let go."

Márai FTW

"azt csinálni, amit akarunk, nem olyan nehéz, mint azt akarni, amit akarunk"

A dolgok jelen állása szerint már titkárnői feladatokat is vállalok távmunkában, nyilván ingyen.
Sőt, vállalkozásfejlesztési brainstormingot, konkurrenciának természetesen.
Az élet szép :D
FTL

Azt hiszem, hogy dolgokat tudni azért "pláne", mert teljesítmény, mert nem hétköznapi. Ha valóban bárkiből válhatna mesterszakács vagy úszóbajnok egy könyvnyi módszertan elsajátítása által, ezeknek a dolgoknak nem is lenne különösebb értéke. Sem a társadalom számára, sem magunk számára.
Nem érzem, hogy különösebb értelme lenne skilleket halmozni, csak a tudásért magáért. Ez olyan, mint amikor valaki csak gyűjti a pénzt, nem egy bizonyos céllal, nem valamire tartalékul, nem valaki számára, hanem mert az pörgeti, ha van neki.
Talán az igazság valahol ott van, hogy ha az ember ki van hegyezve egy dologra, azt irtó gyorsan meg bírja tanulni, és ha arra van kihegyezve, hogy kunsztokat tudjon, akkor az fog jól menni, de ez egyrészt nem új, másrészt nem érdekes.
Nincs királyi út, és nem csak a matematikában nincs.

OTP :)

Más problémája

Ha megnézitek ezt, meg az eredeti videót, meg alatta a kommenteket, nektek is fel fog tűnni, hogy emberek milyen könnyen relativizálják a más problémáját.

Nyilvánvaló, hogy vannak abszolút értelemben kisebb és nagyobb gondok (bár időnként meglepő helyzeteket produkál az élet, ahol hirtelen nem egyértelműek a viszonyok), de tegyük hozzá, hogy nincs ennek az ügynek SI mértékegysége, szóval a rangsor nagyjából egyezményes és kultúrkörönként/élethelyzetenként/egyéb más szociológiai és pszichológiai tényezőnként változik.

Amit ennél is fontosabbnak tartok megjegyezni, az az, hogy egy _adott_ ember számára egy _adott_ probléma akármekkora súlyú is lehet, és a kérdésben az _egyetlen_ illetékes az érintett. És gondolhatjuk róla, hogy idióta és béna és gyenge és hülye, de ha nem bír vele könnyen megbirkózni, akkor nem bír, és semmit nem segít rajta, ha nekünk menne. Csak jusson eszünkbe, ahogy türelmetlen apukák a nehézfejű gyerekük arcába ordítják a számtanpélda felett, hogy "De miért nem érted, hát világos, hát most mondtam el, miért nem figyelsz?" - ez a beleordítás nyilvánvalóan rengeteget segít a tört törttel való osztásának elsajátításában...

Szóval érzésem szerint, ha valakinek segíteni akarunk egy nehéz élethelyzetben, ne az éhező afrikai gyerekek sorsának felhánytorgatásával kezdjük, mert ez nem igazán célravezető.

John Green erről a kérdéskörről, összeszedettebben.

"Csak az lesz beteg, akinek szüksége van rá." - ez baromi jól hangzik, amikor azt próbálod védeni, miért oké taknyosan emberek közé menned, ugyanakkor mondd rezzenéstelen arccal egy súlyosan beteg gyerek (és szülei) szemébe.

Kezd kialakulni az az érzésem, hogy az ezós seggfejek rosszabbak, mint a hagyományosak.

Valid indokokat keresek arra, hogy valaki a szombat délelőtti jógaórára átlátszó csipkés fehérneműben látogasson el (mármint, vett rá jógacuccot, szóval nem _annyira_ gáz, csak). Ha eltekintünk a nyilvánvalóbb kifogásolható aspektusoktól, akkor is marad az a nem elhanyagolható tény, hogy feltehetően k*rva kényelmetlen...

Fodor Ákos: Tündérpárbeszéd

- Tudsz játszani?
- Tudok.
- És szeretsz is?
- És szeretlek is!

Aggodalomra semmi ok, nem fogok "napi vers" rovatot nyitni.

De miért kell azt nekem tudni, hogy a _kádból_ ír?... Meztelen _és_ idióta.

This is a mental image I really didn't need.

Mer' a zaklatott elmének jót tesz, ha teszem azt 21 lassú légzésen át kell saspózban kitekeredve egyensúlyozni néma csöndben. Bizony. Az a jó a jógagurukban, hogy globálisan érvényes pszichológiai érzékük van, ez így jön az ászanázással.

Rendkívül szórakoztatóak azok az emberek, akik azt hiszik, mindenki olyan mint ők, vagy aki nem, az defektes.

De jegyezzünk meg egy alapszabályt: bármilyen pszeudo-spirituális maszlag rendkívül hitelessé válik, ha egy bombacsinos yogini fotójára úsztatják rá :)

Aki azért nem végez tisztességes munkát, mert "ennyiért aztán nem fogom törni magam", az annyiért sem fogja törni magát. Csak a miheztartás végett.

Minden éjjel.

Postavezető néni meglátta a borítót (mert nem takarta már szegényt a karton), összecsapta a kezét "Ó de gyönyörű! Megnézhetem?", és kibontotta és vagy 5 percig lapozgatta a könyvet, mielőtt a tárgyra tért :)
Jegyzőkönyvbe vétetett a cselekmény, és a konzultációra igénybe vett mintegy négy-öt postai alkalmazott, a ranglétra különböző fokairól, együttesen mélységes együttérzésének és felháborodásának adott hangot.
Remélem, a morális támogatáson túl a hozzávetőleg 23 jó angol fontnyi anyagi kár megtérítésére is sok kerül valamikor...

Dóra : Magyar Posta - 0:1

A postásnak nehéz napja lehetett, és valószínűleg sejtette a bömbölő rádióból, hogy otthon van valaki, mégsem nyit ajtót a csengetésre (senkit ne érdekeljen, hogy azért, mert épp a zuhany alatt állt). Szóval először, érzésem szerint - de lehet, hogy ez túl jóindulatú feltételezés - megpróbálta beszuszakolni a túlméretes csomagot a postaláda nyílásán, ami persze nem sikerült. Majd, miután ettől feltehetőleg a csomag a sarkainál feltűnően megrongálódott, úgy döntött, nem hagy értesítőt, hanem inkább átdobta a cuccot a kerítésen. November van, esett az eső, de a frizura még mindig tart. Csakhogy nekem van ám egy kutyám, aki aszerint a szabály szerint éli az életét, hogy ami a földön van, az az övé.
Szóval most ez van:

Úgyhogy a ma délelőtti küldetés: helyreállítani a világ rendjét és jóvá tenni az élet általános igazságtalanságát - megyek a postára. Tekintve, mennyire asszertív személyiség vagyok, ez gyakorlatilag borítékolható sikertörténet lesz :D

Doppler

Majd ha kicsit ülepedett a dolog, fogok írni részletes véleményt is a könyvről, feltehetőleg rengeteg spoilerrel, úgyhogy előbb olvassa, aki szeretné, de.

Két dolog.

1)

"Minnndegggyik embernek a leelkében daalvan ésasaját leelkét halljaminden daaalban. Éésakinek széép a lelkébenazéének azhalljaamáások énekétis szééépnek."

Csak nekünk szólt minden áldott délután Halász Judit a napköziben? Nehezen viseltem, otthon Rod Stewarthoz szoktam. Mindenesetre ha azt érzed, hogy az egész világ egy trágyadomb, lehet, hogy nem a világban kéne kezdeni a takarítást...

2) Osztovits tanár úr, mint annyi mindent, ezt is tömören és velősen úgy megfogalmazta, hogy egy életre helyre rakott. "Mi az hogy keresed magad? Baromság. Csinálj valami értelmeset." (Már nem tudom, hogy mondta szó szerint, és ez nagy-nagy baj, de az egész gondolat annyira súlyos és igaz, hogy nem is számít talán.) Ez szépen rímel az előző bejegyzés plakátjára, nem is véletlenül.

Ezt itt is muszáj megőriznem az "örökkévalóságnak"

Kristófnak köszönjétek, nem akarok idegen tollakkal ékeskedni. De ez zseniális! :D

Ha valami elsőre nem érte el a kívánt hatást, vajon mekkora a valószínűsége, hogy megismételve majd nagyot durran?
Én vagyok túl bonyolult, vagy a világ nagyon egyszerű? Vagy engem néznek annak? Ha bárki bármilyen pejoratív nemi sztereotípiát próbál rám húzni, hát az pont ezzel cáfolja rútul magát, ezt gondolom...
A következő dolgok hagynak totálisan hidegen:

• anyagi helyzet
• hasizmok kidolgozottsága
• összeköttetések
• menő technikai skillek (aki megpróbál olyan őrült tempóban hajtani, hogy sikítsak, annak sok sikert kívánok előre is...)
• bunkóság, lekezelő stílus, 'határozott fellépés' (tudod, mint az Axe reklámban - a nem valódi)
• I could go on but I think I've made my point

Szóval hagyjuk a szemfényvesztő mutatványokat, olcsó trükkökkel olcsó nőket lehet fogni. Ha ez az igényszint, hogy kerültem a látótérbe egyáltalán? Mert velem nem lehet villogni, attól tartok...

"A férfiak okosabbak mint a nők. Fogadjunk, nem tudsz felsorolni 10 közismert női tudóst."

Anna, segíts, hogy is hívják azt az alapvető érveléstechnikai hibát, ami abban áll, hogy két állítást egymás után megfogalmaz az érvelő, mintha az egyikből következne a másik, holott nincs köztük logikai összefüggés?
Biztos azért nem jut eszembe, mert én is buta vagyok, mint minden nő.
Illusztráció Orsitól:

A rendre photoshoppolt szupermodellképekkel a fizikai és virtuális környezetüket kitapétázó fiúkról mindig ez jut eszembe:

És Howard nem csodabogár, ez már-már közhelyszerű agyi zavar.

Nem a kisebbségi komplexus beszél belőlem. Ez egy szimptóma. Az emberek összekeverik az ambíciót, a kompromisszummentes törekvést a legjobbra avval, amikor képtelenek reális döntéseket meghozni az életükben, képtelenek őszintén a tükörbe nézni. Az előrelépésre való lustaságot, a változástól való félelmet szuperül lehet igényességnek maszkírozni, ha csak a látszat a fontos - és többnyire csak az. Másoknak. Amúgy ez nem is nemi sztereotípia, ebben egységesen sáros mindenki.

– Csinos felesége van – mondta a professzor Colinnek az előszobában.
– Igen – mondta Colin. Hirtelen elsírta magát, mert tudta, hogy Chloé szenved.
– Ugyan – biztatta a professzor. – Kínos helyzetbe hoz, kérem... Meg kell vigasztalnom... Tessék!
Kotorászni kezdett a zakója belső zsebében, és kis, piros bőrbe kötött noteszt húzott elő.
– Nézze, az enyém.
– Az öné? – kérdezte Colin, s igyekezett visszanyerni nyugalmát.
– Mármint a feleségem – magyarázta a professzor.
Colin gépiesen kinyitotta a noteszt, és elnevette magát.
– Remek! – örvendezett Frászpirin. – Ez mindig sikerül. Mindenki elneveti magát. De hát... mi olyan muris rajta?
– Én... én... én... nem is tudom – dadogta Colin, s összeesett, mert rettenetes nevetőgörcs jött rá.
A professzor visszavette a noteszét.
– Maga is olyan, mint a többi! – mondta. – Azt hiszi, hogy a nőknek szépnek kell lenniük... Na, mi van azzal az étvágygerjesztővel, jön vagy nem jön?

/Boris Vian: Tajtékos napok/

Kamaszkorom legszebb nyara

A mocskos irodában a körbejárható asztalomnál, amire mindenki rálát, de én senkit nem látok, eszembe jutott, hogy több, mint 4 éve én mennyire szerettem bejárni, 40 fokban, nyári gyakorlatra.
Röhejes összegekért dolgoztunk abban a két hónapban, Feri, a főfő főnököm teljesen komolyan vette a különbséget a gyakorlati idő és a rendes alkalmazás között. A munka alapvetően ugyanaz volt, de akámennyi és akármilyen hülyeséget kérdezhettünk bátran (szegény Kareszt egy hétig csupa olyasmivel maceráltam, hogy mit milyen tollszínnel meg vonaltípussal rajzoljak, mert a két mintarajzban különböző megoldásokat láttam), és nagyon figyeltek rá, hogy mindenféle feladatot kipróbáljunk, hogy a lehető legtöbbet tanuljuk az adott idő alatt.
Emlékszem, úgy mentünk oda első reggel Tündével, totál megilletődve, hogy arra számítottunk, majd hajtogatni kell, meg fénymásolni, meg kávét főzni, minden évfolyamtársunknak ilyen tapasztalatai voltak az irodai gyakorlattal. Ehhez képest első nap ránk bízták egy teljes, több száz lakásos társasházegyüttes tetőszigetelési tervét. Gondoltuk, OK, biztos ez valami próba. Valahogy megcsináltuk, mondtuk, hogy kész, nézzék át. Mire Feri mosolyogva annyit mondott: bízom a képességeitekben :)
De nem csak ezért volt jó ott dolgozni. Legfontosabb persze, hogy rengeteget lehetett tanulni, és volt egy olyanfajta, abszolút kétségen felül álló szakmai felügyelet, ami most még nagyon hiányzik nekem. Hogy van, aki jobban tudja, és meg tudom kérdezni, ha bizonytalan vagyok. És jó volt, hogy mind együtt mentünk le ebédelni, és nem siettünk a kajával, hanem volt idő utána beszélgetni, hogy simán bementem korán és bent maradtam sokáig, és közben rengeteget dolgoztam, mert nem kellett ezek egyikével sem elszámolnom senkinek, és nem éreztem azt, hogy a vállam fölött azt lesik, mi van megnyitva a monitoron. Ja, az asztalok körben voltak, egy térben, mindenki mindenkire rálátott, de a monitorjára meg senkinek.
És hogy volt annyira jó a közösség, a szinte véletlenszerűen épp egy időben bedolgozó diákok és a kis- és nagyfőnökök között, hogy a srácok küldtek képeslapot a nyaralásból mindenkinek.
Jó volna ilyen helyen dolgozni újra.

Colin Singleton üzemmód

Az emailek megválaszolásának sebessége egy egyszerű képlettel számítható:

v = amennyire a válaszolónak fontos a téma × amennyire a válaszolónak fontos, aki írta × amennyire az írónak fontos a téma

Nyilvánvalóan a dolog még erősen finomításra szorul, és elképzelhető, hogy a szorzatban valamelyik változónak magasabb hatványa szerepel, de az arányosság valamilyen formája érzésem szerint tényként kezelhető.
Ha t > 3 nap, valamelyik, de lehet, hogy több változó is közelít a 0-hoz.
A konzekvenciákat egy csendes sarokba vonulok levonni...

(Elnézést a sorozatos utólagos hegesztésért, de annyira a zseniális közlendőmre koncentrálok, hogy semennyire nem bírok szakszerűen fogalmazni...)

NLCafé horoszkóp FTW

"Ha túl sok teher van rajtad, az a hátadon fog érződni kedden. Ha fáj a vállad, ha sajog a hátad, akkor időszerű lenne bejelentkezned egy masszázsra. Legalább a párodat kérd meg, hogy nyomkodja meg a hátadat, mert a feszültség akkor oldódik ki belőled kedden a legjobban, ha a stresszpontokat, izomcsomókat egy kicsit megdolgozza valaki."

És nem is az, hogy nálam nem nyert, de ezzel a vízöntő olvasótábor saccra 70%-át sikerült elveszteniük, azt hiszem :D A horoszkópkészítő munkatárs elé igazán lerakhatnának  egy A4-es lapot a látogatók demográfiai megoszlásáról, ha már...

Ja és hogy miért olvasok horoszkópot:

"He even consulted his own horoscope in one of the papers, the one written by a disreputable friend of his who toiled unscrupulously under the name of The Great Zaganza. First he glanced at some of the entries under other birth signs, just to get a feel for the kind of mood the GZ was in. Mellow, it seemed, at first sight. ‘Your ability to take the long view will help you through some of the minor difficulties you experience when Mercury...’, ‘Past weeks have strained your patience, but new possibilities will now start to emerge as the sun...’, ‘Beware of allowing others to take advantage of your good nature. Resolve will be especially called for when...’. Boring, humdrum stuff. He read his own horoscope. ‘Today you will meet a three-ton rhinoceros called Desmond.’"

De nekem sosem írnak ilyent :(

Van abban valami borzasztó röhejes, és finoman bántó, ha valaki, aki tűrhetően jól ismer, az anyagi helyzetével próbál elkápráztatni :D

Ne dobd ki!

Ne csak a párjanincs zoknikat gyűjtsük, meg a meghibásodott műszaki cikkeket! Nem! Let's take this to the next level: gyűjtsük a _szemetet_! Neeem, nem kukás zacskóba, meg szelektíven-környezettudatosan. Ugyan! Fel lehet használni másmilyen szemét előállítására! Hurrá!

Nyüssz

Az a jó az építőiparban, hogy tervezőirodai munkára a büdös életben soha nem fognak felvenni. Így hát én is a kényszervállalkozók csodás életét élem. A kevés hazánkban épülő passzívház jó pár százalékának (mivelhát összesen sincs sok) rajzolom a terveit, tervezem az épületszerkezetét és számolom a PHPP-jét, és még csak ki se írhatom facebook-ra, mert jaj, a NAV.
(Nyilvánvalóan nem dicsekvésből írnám ki, hanem mert jó az ilyesminek a köztudatban lenni, hozhat új munkát, stb.)

Romló húson selyemszalag

A sikerhez vezető attitűd, a köztudatban:

• Ha valamit nem tudsz, oldd meg valahogy. Az önállóság érték.
• Ha megkérdeznek, értesz-e valamihez, a határozott fellépés önmagában elég. Majd közben rájössz a részletekre.
• Szerezz kapcsolatokat és ápold őket, a kávészünet hasznosabb, mint a munkaidő.
• Gyorsaság és jó fellépés - senki másnak sem lesz kanala rendesen megnézni, mit is adsz le.

Annak módja, hogy az elvégzett munkánk ne egy kalap sz*r legyen:

• Ha valami nem világos, kérdezz. Ha nem merül föl, hogy gondod volt vele, nem is fogják átnézni, és úgy, hibásan fogják kiadni a munkát, jó eséllyel. És nem is tanulod meg, hogyan kéne helyesen. Vagy észreveszik, és javíthatod, meg a ráépülő következő 20 lépést is.
• Ha megkérdeznek, értsz-e valamihez, mondd meg, mennyire, de nem kell szégyenkezni vagy szerénykedni. Adj pontos képet, mert azzal fognak számolni. Tedd nyilvánvalóvá, hogy amit jelenleg nem tudsz, azt is igyekszel hamar és jól megtanulni.
• Jó, ha a kollégák nem azért kedvelnek, mert isteni fahéjas sütit viszel minden hétfő reggel, hanem mert jól lehet veled együtt dolgozni és rád lehet bízni bármit. A munkahelyen meg alapvetően azért fizetnek, hogy dolgozz, ezt nem árt szem előtt tartani. Kerülhetsz még az asztal másik oldalára.
• Amit kiadsz a kezedből, feleljen meg a saját igényszintednek, törekedj a jó munkára, mert ha egy megbízó pórul jár egyszer a gondatlan munkád miatt, biztos, hogy se visszajönni nem fog más munkával, se ajánlani nem fog soha.

...Csak én érzem, hogy ez így gáz?

Ezeket tényleg osztogatni kéne! :D
Self Proclaimed Genius Grant :D :D

French the Llama

FTL means

• For the Loss
• Faster Than Light
• Fuck This Life
• For the Ladies
• Fuck the Law
• Finger to Lip
• French the Llama!!! obviously...

Speaking of The Perks of Being a Wallflower

A magyar címe: "Egy különc srác feljegyzései". Miért van az az érzésem, hogy ez a fordítás sem lesz a helyzet magaslatán?
Valami történt a magyar szinkronnal és a magyar műfordítással is, hogy régen színészek, meg írók csinálták, és a dolog művészet volt saját jogon, most meg OKJ színvonalú vackokkal kell beérni.
Tudom, hogy a pénz miatt, de bántó.