halkszavú, gyengéd, kedves teremtés - és a legagresszívabb ember, akivel találkoztam az utóbbi időben.
Úgy néz ki egy tipikus egyeztetés, hogy megérkeznek, ő és a férje, körbeülik a tervezői gárdával a monitort, a férj felvezeti az aktuális kérdésköröket, a tervezői gárda releváns tagjai reflektálnak, a nem annyira releváns tagok pedig csendben figyelnek, hiszen a konklúziók az ő munkarészeikre is hatással lehetnek. Figyelnének, helyesebben, mert az asszony ilyenkor szokott rákezdeni végtelen halkan - nyilván, hogy ne zavarja a nagyok beszélgetését - és végtelen monoton mód a saját mondókájára. Sosem vár szünetre, ha véletlen adódna, nem beszél bele, mindig csak kánonban.
Ettől még akkor is húsz perc alatt migrénem lesz, ha boldog kívülállóként hallgatom a szomszéd szobából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése