French the Llama!

Csütörtökön elmentem uszkve 10 hónap kihagyás után, ráadásul ashtangára. Gaurangával. A napüdvözletek vége felé még meg is jegyezte a társaságnak, hogy "mindenki gyúrhatna még kicsit a csaturagájára Dóri és [insert name I forgot] kivételével". Körülbelül ekkor volt az utolsó csaturanga, amit még tisztességesen meg tudtam csinálni, a vinyászákat az idő előrehaladtával egyre kevésbé, a végére már arra sem voltam képes, hogy valahogy hátrakotorjam a lábaimat a felfele néző kutyához. Hídba nem tudtam felmenni egyáltalán, hol van itt a tavalyi "mindjárt lemegyek állásból és vissza" szint. Óra után álltam vagy 10 percet a zuhany alatt, gyűjtve a lelki és fizikai erőt, hogy nekem innét bizony haza kell valahogy biciklizni. a lábaimban úgy-ahogy volt erő, elvégre azért biciklizni bicikliztem időközben, de karból semmi. Alig bírtam felöltözni. Aztán valahogy csak nekiindultam, csigatempóban, mereven előre nézve, a Bajcsy végén úgy elhajtottam az utánam kiabáló-füttyögő K-ék mellett, hogy öröm volt nézni. Úgy csörögtek és hajtottak utánam, hogy menjek velük akkor most bulizni, hát, nemtom, szerintem rám kellett csak nézni, hogy ez bizony nagyon nem sanszos.

Másnap valahogy kigurultam az ágyból, az általános gyengeséget minden porcikára kiterjedő, rég nem érzett izomláz vette át, de csak a munkahelyig kellett beverekednem magam. Legnagyobb kihívás a hátizsákot fel- és levenni, egyébként azóta is. Pénteken munka után aztán semmi különösebb nem várt rám, mint zuhogó esőben leverekednem magam Dél-Budára, ez inkább az akaraterőt acélosította, mint bármi mást, azt viszont nagyon. Bugyiig áztam át konkrétan. Szombaton kétszer tettem meg a Tímár utca - Dél-Buda távot, a táv nagy részén hatalmas pakkal (piacolás...), másodszor már igen késő este, nem tesz semmit. Tulajdonképp pihenőnap. Na és akkor ma egy lájtos céges kirándulás keretében, majd utána a Moszkváról hazasétálva szereztem még pár vízhólyagot a talpamra, szummaszummárum, jöhetne már a hétvége, szeretném kipihenni magam.