French the Llama!

Kicsivel több, mint egy hónapja dolgozom itt, ideje rögzíteni pár benyomást.

Az egyik, hogy hihetetlenül barátságos és megértő itt mindenki a szakbarbár épszerkessel (én volnék). Nehezen szavakba önthető élmény volt az alapvetően látványtervezői profillal fogalkoztatott Z-vel egy rábízott autómosó tervének koncepcionálása közben épületszigetelési csomópontokról brainstormingolni, és ő oldotta meg végül a problémás pontot. Aztán másnap beült organizációt rajzolni és költségvetést átfésülni, mert épp arra volt a legnagyobb szükség. Szóval ez egy ilyen hely. Egyébként pedig mindenki borzasztó segítőkész, rendkívül önállótlannak érzem magam itt bárki máshoz képest, velem egyidős emberek gigaprojekteket fognak össze, hatszáz szakágat koordinálnak, tudják, mikor ki mivel lesz kész, eszméletlen.

És közben pedig hadd mutassam be az épületszerkezeti szaktekintély női hölgy térdje kalácsát:

...és ez kivételesen nem kerékpáros harci sérülés, hanem harci harci sérülés, mert az irodában cikázó stresszlabdák egyikééért vetődtem, hogy nehogy (a közbeszreferens kisfőnök) K megkaparintsa, ugyanis ő, és (a kisgyerekes apuka, építésztervezőművész) G ádáz csatákat folytatnak uszkve 6 db labdával, és én mindig a lövések kereszttüzében találom magam valahogy.