Nem azért ért ez a felismerés, mert a könyv karaktereinek olyan prímán bevált ez a fent vázolt attitűd, csak egyszerűen nem bírom nem észrevenni, hogy amire vittem így perceken belül 29 évesen, ahhoz k*rvára nem szükséges ennyit strapálnia magát az embernek, gyomorgörccsel gondolni a következő munkanapra, utolsó idegszálig küzdeni szakmai és egyéb elvek miatt.
Kérem a detektálható különbségemet, az elismerését annak, hogy erőfeszítést teszek. Kérem a participation awardomat.
1 megjegyzés:
fú, de átérzem. akárhányszor Áron az orrom alá dörgöli, hogy ő annak idején az érettségi szünetben végig lógatta a lábát, én meg 12 km-re a Balatontól egy hónapig a szobámban rohadtam. meg amikor az 5(öt)ös diplomamunkájára gondolok, szemben az én 3-masommal :S. jó, hát neki 10 évbe telt, nekem 6 és félbe, de na és. most így egészen pontosan ugyanott járunk az életünkben :D
Megjegyzés küldése