French the Llama!

Hogy az "aktuális hétvégi" bejegyzés tolerálható csúszáson belül meglegyen, már-már haladó hagyományként megemlíteném, hogy szombaton megtekintettem a Vad Fruttik könnyűzenei együttes koncertjét, és előtört belőlem az állat.

Na, nem Likó Marciról téptem le az inget (sajnos), hanem lényegében összeverekedtem egy leányzóval, aki kitalálta, hogy ugyan egy órája megy már a koncert, de ő biza az első sor közepén fogja végigugrálni, hogy lehetekénis. És ezt úgy kívánta fondor mód elérni, hogy a vállam fölött átnyúlva belekapaszkodott az első sor előtt futó korlátba, ezzel mintegy fojtó ölelésébe fogva a mellettem álló lányt, engem meg a hóna alá csapva, és elkezdett oldalvást kettőnk közé befúródni. Egy pillanatra elméláztam azon, befér-e még közénk, és arra jutottam, simán, de nincs az az isten, hogy én ezt hagyjam. És akkor szépen betámasztottam a tenyerem a színpadnak, hogy a felkarom pont függőlegesen, álló helyzetem éles kontúrjaként álljon, és a csaj furakodását az igen hegyes könyököm gátolja, de ez nem különösebben akasztotta meg a tevékenykedését. Következő lépésként a legközelebbi zúzós számnál nem föl-le ugráltam, mint minden rendes ember, hanem igyekeztem oldalvást kilökdösni a vészesen javuló pozíciójából, teljesen számításon kívül hagyva az impulzusmegmaradás törvényét. Miután imigyen átismételtem némi gimnáziumi fizikát, és rájöttem, hogy hülye vagyok, betámaszkodtam teljes testtel a színpadnak, és a könyökömet a bordáiba fúrva (vagyishát ő fúrta a bordáit a könyökömre, ami továbbra is szorosan a törzsem mellett volt, szóval nem az én hibám), elkezdtem enyhe vállkörzásbe fogni, élvezettel konstatálva, ahogy pengeti végig a bordáit a csontom, remélem, neki is fáj, mert nekem kezd, alapon. Mikor ennek sem volt eredménye, már azon kaptam magam, hogy várom a következő refrént, amikoris majd úgy ráugrom maximális lendülettel a lábára, hogy megemlegeti, amikor észrevettem, hogy már abszolúte nem is tudok figyelni a zenére, annyira leköt a vörös köd, ami ellepte az agyamat, és alighanem nem ér ennyit az egész Fruttik.

És akkor elszégyelltem magam.