Életjel

Épp a munkahelyen ülök, és próbálok szerkezeti alaprajzot készíteni a szigszak házihoz.

Szóval legalább nem dolgozom.

Sőt. Az egész napot (és a holnapit is) arra szántam, hogy reggeltől estig itt leszek és megpróbálom két nap alatt megcsinálni a féléves feladatokat, mert, frankly, nincs máskor esélyem sem. Most is mást "kéne" csinálni, mert már megint több a feladat, mint a munkaidő. Úgy másfélszer. De visszatérve ahhoz a "sőt"-höz, nemcsak, hogy pénteken 17:40-kor felálltam a számítógéptől és elmentem jógázni, de ma délben is elkerékpároztam a szüleimhez, mert

1. Csak a munkahelyre és haza biciklizem mostanában, és az Árpád híd nem épp az a festői és kellemes környezet, amiért megérte anno beruházni egy drótszamárba.
2. Úgy volt, hogy zuhogni fog az eső megállás nélkül egész hétvégén, és nem tette, hanem hétágra sütött a nap.
3. Anyu halászlevet főzött és túrós csuszát.
4. Visszafelé lehetett jönni az Északi összekötőn, ami a legjobb hely egész Budapesten. Nem viccelek.

Mindazonáltal, miközben privátin lázadok az életem jelen időpontra igencsak becsontosodott, rettenetes rutinja ellen, azért jó volna tisztességgel megcsinálni a szigszak házikat és vizsgákat, és normálisan elvégezni a munkahelyi feladatokat, bármi is legyen a vezetői szándék a színvonalat és a határidőt illetően. És közben rendszeresen járni jógázni, meg minden nap főzni, meg időnként kitakarítani a lakást, más dolgokat nem is említve. De jelenleg választani kell ezek közül, és én nem vagyok jó kompromisszumokban.