French the Llama!

Az elmúlt napokban megpróbáltam befejezni egy projektet, hogy ki tudjam venni a 3 nap (még nem aláírt tanulmányi szerződésben rögzítettek szerint nekem mindenképp járó) tanulmányi szabadságomat, ami alatt épphogy fel lehet talán-talán készülni a szombaton rám váró 3 vizsgára. Ez a terv nem tartalamazza még az elkészítendő leadandókat, amikre ez a hétvége szenteltetett. A projekt befejezése nem sikerült, úgyhogy ma választhatok, hogy vagy a leadandókon görcsölök egy sort, vagy megpróbálom befejezni a munkát, hogy hétfőn-kedden munkaidőután görcsölhessek a leadandókon - ja, mert csak a munkahelyen van megfelelő verziójú ArchiCAD a gépen a dologhoz. Az a parám, hogy ha bejárok a három nap alatt rajzolni az irodába, pillanatokon belül nem is leszek szabadságon.

Közben az elsők között, még decemberben megvásárolt Fishing on Orfű 0. napos jegyemhez baromira nem vettem akkor szállást, mert úgy volt, hogy valakiknél majd lesz, aztán a valakik mintegy casually közölték, pár napja, nem is teljesen maguktól, hogy hát az nem ilyen egyszerű, szóval itt vagyok egy kistelepülésre szervezett nagyfesztivál előtt alig egy héttel, és rohadul nincs hol aludnom, és jóhogy nincs szállás ennyivel előtte, na ezért nem akartam soha Budapesten kívül koncertre menni, nem éri meg. Most dilemmázhatok, hogy adjam-e el a jegyemet (könnyű, de...), vagy próbáljak szállást találni az utolsó pillanatig (lehetetlen), vagy barátkozzam meg a gondolattal, hogy a pályaudvaron fogok csövelni, de Orfűn nincs pályaudvar.

Továbbá ugye szeptemberben kapja meg öcsém a diplomáját Londonban, és gondoltuk, hogy legalább egyvalaki legyen ott a családbol büszkének lenni, és az én lennék. Persze tesómék már fél lábbal kint vannak Londonból, finoman szólva nem jött be nekik a soha nem alvó, országnyi város, Lipcsébe vágynak, vagy egyéb emberléptékű helyre. És ez már eleve kicsit bizonytalanná tette a helyzetet, hogy akkor most menjek-e, ott lesznek-e még a diplomakiállítás alatt, de végül azt beszéltük, hogy igen, biztosan, majd októberben költöznek. Épp egy hete azt is kitaláltuk, pontosan mikorra vegyek repjegyet, és abban is megegyeztünk, hogy vegyem meg azonnal, mert folyamatosan drágul. Erre ma rámír a fiatalúr, hogy megvettem-e már a jegyet, mondom, igen, mondja, akkor jó. Kérdezem, hogy mire az érdekődés, mondja, hogy hát az albérlőjük felmondta a lakást, és akkor már ők is, nem akarnak a szoba kiadásával újra vesződni, ha októberben úgyis mennek tovább, szóval kiköltöznek, egy haverjuknál fognak lakni, de nincs semmi baj, csak egy szobában leszünk, öcsém, a barátnője és én. Egy hétig.

Nem nekem probléma. Illetve nekem is, mert nem szeretek útban lenni.

És reggel elmentem tejszínért a rókagombához*, amit főzni akartam, majd visszaérve fellapoztam a receptet, és kell bele petrezselyem is. Nem merek még visszamenni, mert woman at reception.

Lassan vége lehetne ennek a hétnek.

Lassan abbahagyhatnám a panaszkodást.

*Végre volt a piacon.**

**Hoppá, porszem a gépezetben, pozitív hírünket hallották!