Megpróbál teljes testkontaktus kialakításával a táncparkettre vonszolni, kiverekszem magam, igyekszem határozottan de nem bunkó mód tudtára adni, hogy most én nem szeretnék táncolni. Leülök, mellém ül, továbbra is gyakori érintések közepette győzköd hogy de menjek már, hiszen az nekem jó lesz. Próbálok tárgyilagos maradni, nincs kedvem, nem fogok menni, legyen szíves, ne nyúljon hozzám.
- Dóri, te leszbi vagy?
- Nem, nem vagyok.
- Akkor aszexuális?
- Nem, az sem.
- Akkor meg mi a fene bajod van?
- Semmi bajom nincs, csak _te_ ne érj hozzám.
Kikerekedett szemmel végigmér, és sértetten elviharzik.
Jól érzem, hogy megintcsak én voltam a bunkó és érzéketlen? Aki nem képes ellazulni egy percre sem?
9 megjegyzés:
Nem. De ugye nem is érzed így? Mármint, remélem, hogy nem!
Micsoda egy szamárluk.
Mármint azért, mert nem akartad, hogy hozzádérjen/megtáncoltasson egy rettenetesen erőszakos, a határaidat tiszteletben nem tartó többé-kevésbé idegen (vagy nem, végülis mindegy), aki azt hiszi, hogy ha valaki nem tekinti kitüntetésnek az ő figyelmét, azzal baj van?
Ugye költői kérdés volt?
Erröl az jutott most eszembe, mikor még kamaszként dizsibe jártunk, és mindig együtt buliztunk egy csapat sráccal, akik közül senki nem járt együtt semelyikünkkel, de ha valamelyik lányt ki kellett menteni egy ilyen eröszakos debil karjai közül, akkor jöttek és eljátszották a mérges boyfriendet. Másképp ugyanis nem lehetett lepattintani a lelkes "udvarlót" - hiszen akinek nincs épp pasija, az automatikusan szabad préda, ugyebár. Pfff.
A harmadik iksz környékén ebböl már ki kellett volna nönie a pasasnak.
Anna: én azt érzem, hogy így van egy "hivatalosan", és tele ezzel a hócipőm.
Eszter: nem költői kérdés, hanem arra vonatkozó, hogy ugye ez így működik a gyakorlatban? Hogy ér kiprovokálni egy nyers választ és azon jól megsértődni.
Cave: azért azzal nekem eléggé sok problémám van, elvi és gyakorlati síkon, hogy azért nem követhet el rajtam erőszakot valaki, mert a gazdim nem hagyja. Érted. Elviekben az udvarló jogosan érezheti azt, hogy én partner lettem volna, csak jött a tulaj, és segond, majd elcsíp, amikor megyek ki a mosdóba. És ez még csak a legkézenfekvőbb nehézség. Merthogy ott van a sokkal árnyaltabb, és engem az előzőnél jobban zavaró kérdés, miszerint is egy lány, ha nem tartozik senkihez a jelenlévők közül, akkor automatikusan vágyik rá, hogy tartozzon, illetve, hogy az egyetlen valid kifogás a táncba menetel ellen, hogy van már valaki más? Nehogymár... Értem, hogy ez így működik a leghatékonyabban, és lehet elvi síkon lázadozni, de ha az ember nem akarja elszúrni az estéjét, akkor jobb, ha így cselekszik, de basszus.
(Amúgy a többi egyedülálló lány közül többen is megjegyezték, hogy hát most megint rájöttek, hogy nem szabad esküvőre egyedül menni.)
azt hiszem, már idéztem itt is, de akkor most megint.
jóbarátok, első évad, első rész:
- Phoebe, you wanna help?
- Oh I wish I could, but I don't want to.
miért csak Phoebe-féle lökött csajok adhatják ezt a választ? ...
mindenkinek Phoebe-nek kéne lenni. Pont ma fogalmazódott meg bennem, hogy többször kéne azt tenni és mondani, amit gondol az ember, ha taktikus ha nem.
:D Ki volt az? :)
Egy kedves, hirtelenszőke, talpig feketében járó, okosszemüveges terveződesignerépítőművész közös barátunk, aki nem jól bírja az italt :)
Boldit megríkatta azon a hajnalon. Szóval olcsón megúsztad. :D
Megjegyzés küldése