Pénteken délután letudtam az utolsó vizsgát is, és ezzel véget ért a karácsony óta tartó időszak, amikor minden egyes nap valami régóta esedékes egyetemi dolgot kellett az utolsó pillanatban összekalapálni. Három leadandó, egy kiselőadás, három vizsga, tudom, nem impresszív, de tényleg kitöltötte minden "szabad" időmet a munkán kívül, meg némileg az alvásba is beleharapott itt-ott.
Szóval E-vel már szerda környékén elkezdtünk arról álmodozni, milyen lesz kisétálni legkésőbb péntek délután 5-kor az egyetem kapuján, hogy egy időre vége, és hogy zicher, hogy semmi hasznosat vagy nehezet nem vagyunk hajlandóak csinálni a hétvégén, csakis csupa-csupa pihentető és kellemes dolgot.
Szombat estig egészen jól tartottam magam. Lesétáltuk a lábunkat B-vel, voltam moziban anyuval, meg néztem filmet itthon is, aludtam kétszer tizenkét órát, szuper. aztán ma úgy volt, hogy öcsémmel megyünk túrázni, de ez elmaradt, és én itt voltam a vasárnapommal és az elhatározásommal, hogy ez a hétvége pótolja az elmúlt elmaradt 4-et, és hát
Kitakarítottam. És nem az, hogy ez nem annyira szórakoztató, de konkrétan gyűlölök takarítani. Tényleg. Csak annyira látványosan régen volt takarítva is, és annyira érezhetően nem lesz erre sem időm, sem kedvem a következő hétvégéken, hogy might as well alapon nekiestem. Még a mélyhűtőt is leengedtem, totális idióta vagyok.
Most meg a német lecke fölött ülök.
Yay?...
3 megjegyzés:
Well done! ;)
Yay! Jövőbeni Dóra szerintem értékelni fogja a tisztaságot.
Jövőbeni Dóra örül a tisztaságnak, de nem ért egyet azzal, ahogy múltbeli Dóra kezelte a helyzetet.
Megjegyzés küldése