Tegnap minden alapos ok nélkül, hirtelen felindulásból* elindultam 18:45-kor a munkahelyről, de kb az Astoriáig sem jutottam és már erősen fontolgattam, hogy visszafordulok. Végül legalább eljutottam papírtörlőt meg zsebkendőt venni, amit másfél hete kéne, de ezzel együtt olyan érzés volt, mintha lógnék előadásról és nem érezném, hogy megérné így utólag, mert nem telik hasznosabban az idő. Azt hittem, ha nem lesz többet kortárs éptöri az életemben, ettől a nyomasztástól is búcsút vehetek.
Aztán azt találtam ki, hogy majd ma jó korán felkelek és bemegyek dolgozni és hamar befejezem, amit tegnap akartam és reggel 9-re pont ugyanott fogok tartani, és még papírtörlő is van otthon.
Persze hiába feküdtem le 9-kor, 7-kor is alig sikerül felkelni, és lehet, hogy be sem érek 9-re...
*épp kezdődött egy hosszúnak ígérkező beszélgetés, amihez semmi kanalam nem volt, de dolgozni sem tudtam tőle
1 megjegyzés:
To what end? Mármint, mit jelent az, hogy hasznosabban? Az nem jó már önmagában, hogy volt egy szabad(abb) estéd?
Megjegyzés küldése