Nyilván azért nem írtam hetek óta, mert szakdolgozat.
Lépjünk túl.
Vagyis mégse. Szóval hogy miért nem érzem azt a hatalmas kősziklát legördülni a mellkasomról? Elképesztő heroikus küzdelem árán, decembner 12-től, kizárólag 23-a délutántól 25-e délelőttig szünetet tartva minden áldott nap ezt a szart írtam, közben a legvégső hajrában nettó négy és fél napig úgy volt, hogy valószínűleg nem is államvizsgázhatom a félévben, szóval hogy kb. fölöslegesen/önszorgalomból, és végül tulajdonképpen készen lett, nyilván nem amit eredetileg terveztem, de valami készen lett, 90 oldal, beköttettem, leadtam,
és semmi.
Where is my f*cking happy playgound?
Más: kértem a kibővülő cafeteria-rendszerünk keretein belül AYCM kártyát, várok javaslatokat sportokra/jó helyekre/oktatókra, amikre/ahova/akikhez lesz kedvem járni!
11 megjegyzés:
melyik csomagot kérted? :)
Nem saját, de
"Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó nem akarja többé látni."
Gratula.
XL
Köszi!
Igazából nem utálom a végeredményt, csak nem könnyebbültem meg.
Szerintem addj neki pár napot! Vizsgaidőszak után dokumentáltan az van először, hogy az ember legfeljebb üresnek érzi magát, csak később megkönnyebbültnek.
Én sem könnyebbültem meg leadas utan, emlekszem a döbbenetre :) De az államvizsga után ez az érzés is eljött. Kitartás!
Nekem ez egyetem alatt nem így volt.
De én eddig mindig! Nem értem...
szerintem ez teljesen rendjén van. nem jön azonnal az enyhülés, először egy ilyen in-between nihil. csodálom, hogy eddig te ebből kimaradtál, örülj neki :)
más témára terelve (micsoda csavaros témaváltás, hah), ha ennyire könnyülnek a hétköznapjaid (mármint államvizsga után), tudok ajánlani neked egy rendszeres találkozószemélyt szerény személyemben - mert én meg most kezdek bele valamibe, ami kicsit megint budapesthez fog kötni. ;) (hint: és ennek a végén is lesz államvizsga)
(és természetesen ezt nem Áron írja, hanem Orsi, csak előbbi nem lépett ki.)
WOW,WOW, mi készül? Mesélj!!
Megjegyzés küldése