Az elmúlt hetekben kétszer pattantam vissza a Szentkirályi utcáról, úgyhogy vettem egy nagy levegőt és kivettem mára egy szabadnapot, hogy akkor én ma minden elintézek, amit egy dolgozó nő hétköznap nem tud.
Persze nem sikerült korán kelni, majd nem várt mennyiségű idő ment el azzal, hogy a jópár hete kiszakadt kabátzsebem valamennyire összestoppoljam. Végül 11 körül sikerült beérni az egyetemre, ahonnan a szabadnapos dékánisnéni kétségbeesett kolléganőinek kérése ellenére, valószínűleg pár adminisztrációs hibát magam után hagyva diplomástul távoztam.
Ezután hősiesen és kitartóan vártam a Szentkirályi különböző folyosószakaszain és végre kaptam egy ígéretet, hogy a bal alsó nyolcast kiszedik május végén, remélhetőleg addig nem löki ki maga elől a hetest...
Ekkorra délután kettő volt és nem éreztem az erőt arra, hogy újabb órát töltsek egészségügyi intézményekben, úgyhogy inkább sutba dobtam az elveimet és bevetettem magam a Westendbe,mondván, ott több optika is van. A Vision Expressben egy óvatlan pillanatban mellém szegődött egy félszeg mosolyú eladófiú,és látva teljes apátiámat, felajánlotta segítségét,egyből hozzá téve, hogy ha nem zavar. Ez egyből rokonszenvessé tette ( a legtöbb eladó nyomatékos szóbeli jelzésre sem képes lekopni). Sőt, amikor mondtam neki, hogy zavarni nem zavar, de segíteni alighanem nem tud, mert én nem akarok szemüveget, csak muszáj, és egyik sem tetszik, csak próbálom egyiket a másik után, láttam, ahogy felcsillan a szeme, hogy kihívás elfogadva. És végül fél óra egész konstruktív próbáltatás után egy ihletett pillanatban leemelt a férfi szekció polcáról egy Ray Bant. Nem az lett a nyerő, de a döntő felismerést elhozta: ha kecses formájú, de strassz és csillámpóni nélküli keretet szeretnék, nem a női oldalt kell nézni, gender is a construct.
Innen rohantam tovább napközepi villámtalálkozómra B-vel, és kicsit hamarabb értem az Allee-ba, mint ő, úgyhogy itt is betértem a helyi Visionbe, mire B megtalált, épp egy egész visszafogott férfi keretre próbáltam lélekben hangolódni, felé fordulok: - Szerinted milyen? - Nekem tetszik, sőt, nekem is pont ilyen van!
Újra szemüveges leszek :(
2 megjegyzés:
a legkedvencebb szemüvegemet úgy vettem, hogy az öcsémet kísértem el szemüvegkeretet venni, de baromira unatkoztam, amíg ő próbálgatott, úgyhogy én is felpróbáltam mindet, amit ő kapott (meg utána még másik párat) és végül úgy vettem keretet, hogy nem is akartam, de nem bírtam levenni, annyira jól éreztem magam abban, amit neki ajánlgattak. Azóta én is mindig megnézem a férfisort is, ha szemüveg kell :)
Valószínűleg a tét nélküliség is a titok nyitja.
Megjegyzés küldése