Én vagyok az az ember, aki beül a fodrászhoz/manikűröshöz/kozmetikushoz és aztán 2 órán át hallgatja az illető lelki gondjait.
Nem arról van szó, inkább ez, mint fordítva, de most ennyire megnyugtató és bátorító a kisugárzásom, hogy megnyílnak, vagy, fogadjuk el, engem bárki meg tud enni reggelire?
Amúgy gimiben egész sokáig pszichológus akartam lenni, de már elmúlt.
8 megjegyzés:
Vagy egyszerűen nem mindenki figyel, hogy kinek beszél, csak beszél, mert szereti hallani a saját hangját. Nincs abban semmi különösebben rossz.
Igen, Anna, ez a második verzió. Szóval hogy nem én vagyok eléggé bátorító, hanem alapvetően is mindenkinek beszélnének, csak a többség nem hagyja.
Dehogy nem. Mármint, szerimtem azért az gyakori, hogy az ember ki van téve ilyesminek: ne érezd ettől rosszul magad. Nyilván szívesebben beszél persze mindenki olyannak, aki várhatóan érti meg kedves.
Ja, nem érzem rosszul magam, csak eltöprengtem, hogy ez egy eredmény, egy nem triviális skill, vagy én vagyok az áldozat? :D
Skill. It is a blessing. And apparently, also a curse. :-P
Nem volt gáz, csak elgondolkodtam, hogy másokkal is megesik-e. Mert a sztereotip helyzet nem ez.
velem is ezt csinálják mindig, sőt a múltkor a csaj előadta azt is, h mennyire gáz, ha vki beül a fodrászhoz és olvas meg egy kurva szót se szól a fodrászhoz. :( ezek után nem mertem nem figyelni rá, meg válaszolgatni :D
ilydmin tke
:D
Kemények ezek a szolgáltatóipari alkalmazottak, embereket esznek :)
Megjegyzés küldése