És az XY meg a Z is hirtelen férjhez ment az idén nyáron (ami igazából még el sem kezdődött), és akkor kezdődik a belső felháborodás, hogy de hát az a kapcsolat már 3 éve is halódott, hát hülyék ezek? És pláne, akiknek a gyereke lett, hát nem normálisak, úgyis el fognak válni, de még rosszabb, ha nem.
Mert a kapcsolatok, amikről nem képzelődik az ember, meg olvas, hanem effektíve hétköznapi szinten beléjük lát, azok bizony ilyenek, hogy többnyire hát normálisak ezek?
Egyáltalán, fokmérője-e egy döntés sikerének a kialakult helyzetben való boldogság? Mert kezd az az érzésem lenni, hogy a boldogság legritkább esetben mutat (pláne tartós) összefüggést a kialakult helyzettel. Szóval az XY házassága teljesen sikeres lehet attól még, hogy feszül benne és szorong, mert az XY akkor is feszül és szorong, ha épp nincs férjnél, hát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése