A lány gyakorlatice fix menetrend szerint* (naponta/hétvégente/minden reggel és este/bármikor, amikor átöltözik) feltölt magáról egy önarcképet, amit aztán ismerőseinek egy nagyjából állandó összetételű részhalmaza belájkol, és közülük a lányok, meg a nagyon reménykedő fiúk hozzá is szólnak ilyen fontosakat, hogy csini vagy, meg szexi vagy, meg szép vagy. Az amatőrök meg, hogy jó a hajad, meg vagány ez a cucc.**
Hogy ez mire jó?
...kérdi a lány, aki a legközhelyesebb biciklis pózerkép birtokosa széles e világon...
*wish I were making it up...
**és hát, tényleg, mi mást lehet ezekhez a képekhez hozzászólni, az égegyadta világon semmi nincs rajta, ami kontextust teremtene, se egy pezsgőspohár, se diszkófények, se egy pálmafa, semmi
21 megjegyzés:
Jó a hajad.
A biciklis kép pedig 99% tökéletes, tényleg csak a levegőbe repülő munkahelyed hiányzik a háttérből, vagy esetleg egy kupac összevert építész.
Ó, basszus, ki photoshoppolja meg ezt nekem? Ez lenne a tökéletes profilkép!!!
tudom, hogy ettől nem lesz kevésbé idegesítő ez a csaj, de miért foglalkozol vele? az ehhez hasonló kirohanás részedről szerintem túlmutat azon, hogy web2-médiatudományi érdeklődésből gondolkozol rajta...
Áron szokta mondani, hogy ne feltételezz rosszindulatot ott, ahol a szimpla butaság is elegendő. ennek a csajnak valszeg annyi esze van, hogy neki ettől jobb lesz, nem akar senkit bosszantani vele, csak primitív, ahogy a lájkoló udvartartása is. ennél több magyarázatot szerintem nem igényel, katt a névre, leiratkozás, end of story. vagy ha ekkora picsa, akkor unfriend. fel sem fog tűnni neki.
Ja, ez nem egy lány, hanem egy jelenség. Az ismerőseim között nincs ilyen. Csak időnként belefutok ebbe, mert az új rendszer szerint random látom, ki mit lájkol, és nem értem ezt a jelenséget. Ennyi.
az nehéz akkor, mert egy jelenséget nehéz letiltani, max. egyenként. ez valószínűleg annak a továbbélése, amikor rokonszülők a gyerek szépségversenyes fotóiról kaptak elő komplett albumokat a retikülből (ma okostelón tologatnák-húzogatnák a 4x6 cm-es képeket), én meg ott fortyogtam, hogy a városi matekversenyes oklevelet elrakhatta volna anya (de amúgy nem, mindig égőnek találtam, amikor pl. a mamám dicsekedett velem).
Aaazaz, pontosan erről van szó.
Én utáltam, hogy apu dicsekedett velem. Taktikusan csinálta, mert álszerénykedett. Gyűlöltem. Nem fair, megutáltatni engem, a családot, mert nem tud csak belül örülni.
Engem nem zavarnak különösebben ezek a lányok, csak nem értem, hogy ez nekik miért jó. Mármint, tényleg, mit lehet egy ilyen képre mondani? Szép. Ha szép... És mit jelent, ha épp nem lájkolják annyian? Hirtelen feladat lesz belőle, stresszforrás.
(Egyébként - ez tuti komplexus - én nem szeretem, ha azt mondják, hogy szép vagyok. Ennek semmi köze ahhoz, hogy egyáltalán annak tartom-e magam. De ha ez volt a legjobb, ami eszébe jutott a másiknak, akkor nagyon rosszul csinálok valamit épp.)
Ha megkérdeznénk azt a lányt, aki ezeket a fotókat posztolja, hogy mit gondol a blogodról, lehet, hogy valami ilyesmit írna:
"Emberek, akik gyakorlatice fix menetrend szerint fennakadnak valamin, amihez amúgy marhára semmi közük, kiposztolják, aztán ismerősök egy nagyjából állandó összetételű részhalmaza kommentál rá*.
Hogy ez mire jó?"
:P
*ráadásul jellemzően mindig ugyanazt: egy része mellébeszél, egy része meg a "mit foglalkozol vele" tamtamot tolja**
**és tényleg, mit lehet ehhez hozzászólni?
A csaj meg a menetrend szerinti fotói annyira nem érdekelnek, hogy ihaj. Épp ezért hozzászólni se nagyon tudok (akarok).
A biciklis kép meg, persze, pózer, de ki ismer téged, az ezt tudja a helyén kezelni. Aki nem ismer ehhez eléggé, az meg nem is számít.***
***erről meg most az jutott eszembe, hogy lehet, hogy az adott lány adott fényképén _szerinted_ az égegyadta világon nincs semmi, de lehet, hogy az ismerősei, barátai, akik ismerik (ellenben veled), értik, mit akar a csaj mondani-mutatni. Ahogy mi is értjük a biciklis képet. Mert a barátaid vagyunk.
Egyrészt: ahogy érzed. Téged nem érdekel. engem meg de. És úgy, ahogy mondom: érdekel. Hogy ezt miért csinálják emberek.
Másrészt: mint mondtam, hogy nem _egy lány_, már bánom is, hogy így fogalmaztam, azt hittem, mindenki tudja, miről van szó. Szóval it is a thing. And the thing makes no sense.
Egyébként pedig aki a blogomat olvassa, hihetetlen energiát fordít arra, hogy a kiszámítható szarságaimon jól felhúzza magát. Ellenben a facebookon megosztott tartalom műfajánál fogva nyomulósabb dolog: abba kell energiát fektetni, hogy ne nyomják az arcodba a szemetet.
Harmadrészt, nyomatékosítanám újfent, hogy nem vagyok ideges, nem akadtam ki, nincs semmi heves érzelmi reakció, csak megfigyeltem a mintát, és leírtam, mit látok és mit gondolok róla. Nagyon másról nem tud írni az ember, mint a benyomásokról, amik mindennapi életében érik. Azért az eléggé elszomorít, ha a teljesen más szándékkal írott blogomról valóban az csapódik le az olvasóközönségemben, hogy én itt másokon köszörülöm a nyelvem és ez erről szól.
Rohadtul nem erről szól.
(nem kicsit provokatív, kommentvadász komment következik :D)
Kezdek valamire rájönni Veled kapcsolatban. Kezdek rájönni, hogy a lelked mélyén, valahol igen mélyen, szeretnél egy ilyen 'a lány' lenni. No jó, ez így túlzás, de szeretnél átvenni csomó tulajdonságot, stílusjegyet, személyiségjegyet (keresem a jó szót...), és jobban hasonlítani hozzá. Kicsit olyan ez, mint amikor a Szuhay-Baráth páros volt szobatárs hosszú évekig: hasonló lejátszódott kölcsönösen.
Vannak dolgok, amik erről árulkodnak. Például hogy élvezted, amikor a csini feszes inged egy gombja 'véletlenül' kigombolódott, és a pasik tekintete elkalandozott. De más, elejtett fél mondatok is ugyanerre utalnak. És bizony múltkor, egy sör után is lehetett már ennek apróbb nyomait felfedezni, ami próbált a borzasztóan erős páncél mögül előtörni.
Mert hogy az egészet nagyon elrejted. Páncél, álarc, várfal: mindegy minek hívjuk, nagyon erős.
Ezen gondolkozva eszembe jutott a tetoválásod. Na az nagyon nem illik ebbe az álarcra festett képbe. És bizony régebbi is annál jóval. Nem akarok én benned ennél mélyebben turkálni, de valahol ott keresném a páncélod okát. Lehet, hogy csak egy pasi kellene neked (lehet csak egy-két kaland), és rögtön megváltozna a világ...
Szabad nekem esni, és tiltakozni :)
Géza, ha ez igaz, amit mondasz, akkor minimum skizo vagyok...
Az ilyen lányokkal kapcsolatosan addig világos a dolog, hogy szeretnek tetszeni. Ez egyszerű. Ami nem világos, az az állandó, erős igény a visszajelzésre, ami csak egyféle lehet, persze, és teremtenek maguknak egy ilyen konstans stresszforrást, nem látom, ez hol éri meg. Meg, hogy a nézőknek hol izgalmas.
Azt csak így bedobnám, mint alternatív nézőpont, hogy arra gondoltál-e már, hogy lehet, hogy pont fordítva van, mint ahogy gondolod? Hogy nem az a hamis meg a páncél, amire hiszed, hanem az, amiről azt gondolod, hogy eldugom? Nem lehet-e az, hogy én egy rövid hajú lány vagyok, aki megnövesztette a haját, mert a kisfiúknak nem jó a komfortérzete, ha nincs mit meghúzni*? Legyen nektek barbibaba, akkor békén hagytok?... Hátha akkor kicsit jobban működik a világ? Egyébként nem működik jobban.
(Azt meg a zárójel zárójelébe szeretném megjegyezni, bár tudom, hogy mentegetődzés lesz belőle, hogy a véletlen köré ne tégy idézőjelet. Azt az inget nem vettem föl jó egy éve, és nem emlékeztem, mi is volt vele a bajom. Úgy rémlett, vállban lett szűk, mikor elkezdtem jógázni. Reggel a kezembe akadt, felpróbáltam, konstatáltam, hogy a vállam már nem a régi, de legalább jó az ing. Hát, nem. Mert nem az volt vele a gond.)
A felvetett kérdésekről, tetoválás, páncélok, pasik, minden, amit itt a fejemhez vágtál, nagyon szívesen beszélgetek adott esetben, de k*rvára nem egy nyilvános blogban.
*Amúgy ezzel picit rokon az indoklás, de azért nem ez. Mindenesetre jól érzékelteti a problémát.
ajajj, darázsfészekbe nyúltam...
Na szóval a fejedhez vágni nem fogok én semmit, ahhoz először sepregethetnék pl a saját portámon, nem is keveset. Megbántani meg főleg nem akarlak, ha sikerült, akkor bocs.
Viszont hogy a hosszú haj témát kihagytam... nagyon figyelmetlen vagyok :D Na jó, azt most nem annyira érzem ide vágónak.
Azon gondolkodom, mikorra alakul ki a személyiség. Mert szoktak ilyeneket mondani, hogy 18-20 éves korra, meg hogy az első munkában töltött években, aztán utána már nem sokat változik. És akkor belegondolok, hogy én már ezek szerint készen lennék? Nagyon nem érzem. És mi van másokkal? Meg mi van a vágyakkal, az új szituációkkal?
Viszont az ing jól áll, ne dobd ki (csak hogy visszakanyarodjak a bejegyzés eredeti tartalmához). Gomboktól és időjelektől függetlenül :)
Darázsfészek az eszed tokja. De a pszichoanalízishez két dolog mindenképp szükségeltetik: a terület ismerete és az alany és annak problémái ismerete.
Szerintem a személyiség kb 4-5 éves korra kialakul, a többi esetleges szokás, máz, lerakódás, eltávolítható illetve lepotyog, illetve lekopik.
Az ing jól áll, az önálló akciói viszont nem, és ha ráadásul még a fejemhez vágják utólag, hogy biztos nem volt az olyan véletlen, akkor pláne nem ér annyit az egész.
Huhh, elmegyek egy hétvégére, aztán ez van... Nem is tudom, fel merem-e venni a beszélgetés fonalát megint :D
Azért kicsit mentegetőzök, mert nem úgy értetted, amit írtam, ahogy szerettem volna, hogy értsd. (Bár a reakciód tkp egyáltalán nem meglepő ;)) És nekem fontos, hogy úgy értsd, mert szerintem fontos, amit mondani akarok. Aztán persze lehet, hogy valójában rohadtul nem az :D
Szóval. (Mellékszál következik.)
Szándékosan ugyanazokat a kifejezéseket használtam, mint te, és bizony erősen "személyeskedésnek" vetted (a személyedet, ill. a blogodat érintő kritikának, pedig ugye én pusztán a "jelenséget"* kommentáltam, nem az egész blogot, és főleg nem az egész Dórit ;)). Fordítsd ezt át arra, hogy ez(ek) a lány(ok)** hogyan értékelnék a posztodat, ha te személyeskedésnek vetted? Bingo, ugyanúgy.
Elég nehéz úgy kommentálni egy ilyen jelenséget, hogy az ne legyen az adott ember(ek) kritikája egyben. (Az , hogy negatív a véleményed az outfit-posztolgatásról, elég evidens, ez gondolom nem is képezi vita tárgyát, bár Güzgüz próbálkozik itt ezzel a hülyeséggel hogy "azér-nem-tetszik-mer-tetszik", de ezen a koron asszem te már bőven túlvagy.)(Mellékszál vége.)
Visszakanyarodva az eredeti kommentem mondanivalójához:
szerinted "the thing makes no sense", de lásd be, hogy ez csak a te nézőpontod. Neked ez értelmetlen, sőt, stresszforrásnak tekinted, nekik viszont örömforrás, pozitív feedback. (Gondolj csak arra, milyen vitákat generál, amikor fennakadsz*** mindenféle facebookos jelenségen, és kiposztolod, mégis csinálod, újra meg újra, a külső szemlélő számára ez úgy tűnhet, hogy teremtesz magadnak egy konstans stresszforrást...)
Vagy az is lehet, hogy ezek a lányok beneveztek a post-a-day challange outfit verziójára, just for fun. Vaaagy, divatdiktátornak készülnek, és azt hiszik, ez az odavezető út. Vagy év végén akinek van legalább 365 szerkója kiposztolva, és a legtöbb lájkot gyűjtötte, az nyer egy kétszemélyes utat a következő párizsi divathétre.
Látod milyen erőszakos vagy, hiába nem érdekelnek a libuskák meg a fotóik, csak rávettél, hogy elgondolkozzak rajta, miért csinálják! :DDD
Ha már magyarázkodás, azt is leírom, miért nem érdekel.;) A fakebook, fake. Az emberi viselkedés valóban érdekes, nem véletlenül szeretem a humánetológiai témájú könyveket, de a facebook szerintem tökéletesen alkalmatlan az emberi viselkedés tanulmányozására. Illetve, egy nagyon művi környezet, amiből gyakorlatilag lehetetlen általános következtetéseket levonni. Ami a facebookon történik, az "csak ott érvényes", az emberek úgy érzik, az egy más világ, annak nincs köze a valódi élethez. Tudom, hogy szerinted nem, de ha végiggondolod, miket látsz ott nap mint nap, elég evidens, hogy a legtöbb ember ezt ilyen "alternatív univerzumként" éli meg. (Van, akinek több profilja is van, és a mindenféle alternatív énjeit éli ki bennük, az egyiken szűz, a másikon kurva, a harmadikon ötgyerekes családanya...)
És végül, amit a facebook nyomulósságáról írsz: ez nem a honlap tulajdonsága, it's just the way how _you_ use it. A facebookon ugyanúgy egyetlen kattintás leiratkozni a rucikat posztoló kislányról, mint a blogodról. Az más kérdés, hogy te ezt a fícsört nem használod, elvből. De mások használják. Azért van ilyen opció, mert van rá igény. Nekem - ellenben veled - van rucikat posztoló ismerősöm (volt évfolyamtárs), le van tiltva a hírfolyamomból. Ha véletlenül eszembe jut, hogy vajh mi lehet vele, rákattintok a nevére, és rögtön elémtárul a ruhatára meg az az elenyésző mennyiségű használható információ amit még közzétesz. De csak akkor, ha kattintok. Szerintem ez egyáltalán nem nyomulós. Kicsit sem.
Na, ittavége, tessék belekötni! ;)
*hívhatod nyelvköszörülésnek, ha úgy esik jól, én nem nevezném annak.
** ugyanolyan értelemben használtam az egyes számot, mint te.;)
*** fennakadsz, nem kiakadsz, note the difference. (bár lehet, hogy már nem beszélek értelmesen magyarul, múltkor pl. következetesen szénhidrogénnek neveztem a szénhidrátot, kezd ciki lenni, ideje Magyarországra utaznom egy kis időre...:D)
tudtad, hogy a blogmotor csak 4096 karaktert enged egy kommentben? :D
Oké, oké, minden lehetséges.
Én csak azért nem értem ezt a dolgot, mert a dolog gyakorisága, a reagálók homogén és konstans összetétele és úgy egyáltalán, az egész "rendszer" eléggé nyilvánvalóan kizárja, hogy valós hatást lehessen vele elérni. Úgy értem, ez kicsit olyan, mint ahogy a how are you?-ra sem lehet más a válasz, mint a fine, thanks!, ezekre a fotókra is csak azt lehet írni, hogy csiny. Így tulképp információértéke csak annyi lehet, hogy _hányan_ írták.
És mondjuk nem akarom én ezt letiltani, nem izgat annyira, de ha akarnám, nem tudnám, csak ha letiltom azon ismerőseimet, akik ilyeneket lájkolnak meg kommentálnak, ami által ez megjelenik nálam is a rendszerben. Csak ezen ismerőseimet én történetesen kedvelem és kíváncsi vagyok rájuk, szóval...
A Magyarországra utazásodat abszolút támogatom!!! :)
A komment terjedelmi küszöbét pedig még sosem sikerült elérnem, ami így utólag meglepő :D :d :D
"Így tulképp információértéke csak annyi lehet, hogy _hányan_ írták."
Hát meg ugye hogy kicsoda.:)
Mert ha a Micikének én írtam tegnap hogy csiny, de ő nekem már tegnapelőtt sem, meg ma sem, akkor a Micike már nem a barinőm holnaptól ;) Ellenben ha a Mucika írta nekem hogy csiny, tegnap is, meg tegnapelőtt is, akkor be lehet tölteni vele a Micike helyét az udvartartásban :P
És ha a Béla írta a Micikének hogy csiny, de nekem meg nem, na akkor holnap "lenyomom a golyóit a torkán" :D ;)
Gyanúsan sokat tudsz az ilyen leányzók lelkivilágáról :D Biztos titokban van egy facebook alteregód, aki minden nap kiposztol egy miniszoknyás képet :D :D
Minden nap _egyet_?:)
És _miniszoknyásat_?:D
Ugggyan!
Óránként kettőt, és minimum szadomazo szerkó, nyilván!:P
Mármint ha _arról_ az alteregómról beszélünk... Vagy most tkp melyikről van szó az 5 közül? :)
Hű.
:D :D :D
és még én vagyok a rosszarc, amikor még durvábbak derülnek ki :D :D :D
Megjegyzés küldése