French the Llama!

Kristóf küldte nekem ezt a cikket, és úgy felment bennem a pumpa tőle, hogy az valami elképesztő.

A rant nagy részétől megkímélném a nagyérdeműt, de néhány dolgot itt is lejegyeznék az utókornak:

• Minél több, életünket nem közvetlenül befolyásoló és nem fajsúlyos dologról van véleményünk, annál szarabb alakok vagyunk. (Értsük jól.)
• Itt szögezném le azt a - nyilvánvalóan támadható, de szilárd - véleményem, hogy szofisztikáltabb értelmiségi az, aki a Szürke ötven árnyalatával kel és fekszik, mint aki nem olvas semmit. Ugyanis még egy ilyen nívótlan szenny is tudja hozni azt, amit nem sok minden más az olvasáson kívül, hogy tudniillik rohadtul dolgoztatja a fantáziát és karbantartja az empátiát. Persze minőségibb irodalom még csinál sok minden mást is, és a természetfilmekből meg például sokkal többet lehet tanulni, mint a Twilightból, de a szociális készségeket és az emberi együttélés minőségét nagyban rontja, ha valakinek egyszerűen nem működik az agyának egy kulcsfontosságú része, mert nem használja soha.
• Másokon nevetni nem menő, és átlagon felül helyezni magunkat azáltal, hogy az átlagot teljesen kritikátlannak állítjuk be, hát, nem valami nagy mutatvány. Még mindig totálisan jelentéktelenek vagyunk, de épp most fedeztük fel, hogy még a társaság is szar hozzá.