French the Llama!

Tévedtem.

Nem csak az élettelen tárgyakra és bárminemű környezeti kellékekre, vagy netán tápanyagokra, színekre* irányuló, már-már szexuális túlfűtöttség zavar.

Engem zavar mindenki, akinek írásában túl sok** az egy négyzetméterre eső jelzők száma, gyűlölöm a hangulatfestést és hideg ráz a bőkezűen alkalmazott költői képektől, hasonlatoktól, bárakármiktől.

"Look mum, no hands!" De még csak nem is az, hanem már megint az a fránya kívülről befelé, az a baj.

Egyébként szeretek olvasni.

Ez meg nem igazán releváns, csak eszembe jutott:

"Legelsőnek Szörnyeteg Lajos készült el a verssel. Föl is állt, hogy elszavalja.

A múltkor Mikkamakkával
Fát vágni mentünk az erdőre,
De olyan szerencsétlenül dőlt
A fa, hogy Dömdödöm alászorult.

Huhú, fiúfütty, lengettek, rengettek, fütyörésztek, fityirésztek a többiek.
- Ez nem vers, kikérem magamnak! - dühöngött Bruckner Szigfrid.
- Hallod, Mikkamakka, azt mondja, nem vers?! - méltatlankodott Szörnyeteg Lajos.
Mikkamakka ráncolta a homlokát.
- Hát bizony - mondta aztán -, kedves Lajos, ez tényleg nem vers.
- Miért - lobogtatta a papírját Szörnyeteg Lajos -, amikor a sorok szépen egymás alá vannak írva, és minden sor nagybetűvel kezdődik? Akkor miért nem vers? Mikkamakka elgondolkozott, vakarta a feje búbját. Valami okosat akart kisütni. Ki is sütött, mert amikor Szörnyeteg Lajos harmadszor kérdezte, hogy miért nem vers, rávágta:
- Csak!
És lássuk be, igaza volt."

(Egyébként nekem szörnyeteg Lajos megközelítése még mindig klasszisokkal szimpatikusabb, mint az úgynevezett szofisztikált próbálkozóké.)

*=bármire, amit nem lehet effektív megdugni

**= detektálható mennyiségű