Nagymamám 1921-ben született, és a kor erkölcsei bizonyos határokat szabtak személyisége teljes kibontakozásának, de azért azzal együtt megérte a pénzét.
16 éves korában, Rákosligeten ismerkedett meg Gyurival, aki a nyaraló szomszédjában lakó nő fia volt. Apja valami nagyon magas rangú tengerésztiszt, és Gyuri maga is tengerész volt. Tehát aránylag ritkán volt otthon. Állítólag ez hatalmas szerelem volt, nagymama gyakorta ábrándozott arról, hogy majd vonulnak az oltár elé, Gyurin a hófehér kapitányi egyenruha, és mindenki őt fogja irigyelni*.
Ez az állítólagos mély szerelem nem akadályozta meg a nagymamát abban, hogy egy szintén helybéli lány esküvőjén megismert (amúgy budapesti, építőipari technikumba járó) Lacival ne kezdjen el párhuzamosan randevúzni 18 éves korától. Természetesen ez is egy őszinte és mély szerelem volt, mely azért sűrű szakításokkal volt tarkítva, mely szakítások ütemterve feltehetőleg mutatott néminemű összefüggést Gyuri hazánkban tartózkodásával. Egyébként Laci azt hiszem, tudott Gyuriról (Gyuri pedig átlátott a nagymamán - csak nem szeretni nem tudta).
Aztán jött a háború, Gyuri valahol harcolt, Laci munkaszolgálatos volt, és nagymama pedig azzal volt elfoglalva, hogy ő bizony 24 évesen férjhez kell menjen**, mert az imádott mamája is akkor ment férjhez. Sejthetőleg nem elhanyagolható mértékig infrastrukturális okokból Laci fülét kezdte el rágni ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban, kinek családja lehűtötte a forrófejű ifjakat, miszerint az egész házasságosdit tán lehetne jegelni addig, míg a háború véget ér. Na, nagyi ekkor szakított utoljára Lacikájával, de akkor még nem sejtette, hogy végleg. A dolgok ezen szálon történő elakadását követően elkezdett puhatolódzni Gyuri ezirányú szándékairól, aki azonnali válaszlevélben biztosította a nagymamát, hogy ha túléli a háborút, biz' isten elveszi, öt évet várhat rá.
Deportálás, haláltábor, kényszermunka, minden, mi elképzelhető és elképzelhetetlen, lezajlik, és még mindig tart az 1945-ös év. Lacival harag van, Gyuriról nincs hír (pedig már vagy egy egész hónapja hazaért a nagyi a halálból, hát hogy képzeli ezt - japán hadifogságban volt amúgy, úgy), úgyhogy a nagymama őrült sietséggel felhajtatott magának egy vőlegényt, a nagypapámat, aki ugyan 14 évvel idősebb volt nála, és egy komoly ember (és se nem tengerésztiszt, se nem mérnök, csak egy kereskedő), de hát esküvő kell, minden más mellékes***. Az eljegyzésről hirdetményt is rakatott papájával az újságba, hogy Laci mindenképp értesüljön a dologról. Laci írt is egy felháborodott levelet, hogy ezt aztán végképp nem gondolta volna a nagymamáról. Még az évben megvolt az esküvő, a nagyi állítja, hogy Laci ott állt valahol a Dohány utcai zsinagóga karzatán, de szerintem csak túl sok romantikus könyvet olvasott.
2013. van, ezt az egész históriát kisebb-nagyobb részletenként heti adagokban hallgatjuk a szombati ebédeken, nagyi hol a Lacit bánja, hol a Gyurit. Közben magánéleti tanácsokkal lát el, illetve a házba költöző minden 16 és 40 közötti férfiembert a figyelmembe ajánl, meg a tévéből a csinosabbakat - ha még mindig le tudna járni a Duna-partra, még több partit szervezne be, attól tartok.
Én azt hiszem, ha most lenne fiatal, nagyon jól érezné magát, és nagyon népszerű lenne.
Külsőre kísértetiesen hasonlítok rá amúgy.
*Egy levelében (hiszen sűrűn leveleztek) kért is Gyuritól egy képet egyenruhában, és Gyuri evidens mód magas szellemi - és emberi - fölényét jelzi, hogy erre válaszul csak annyit jegyzett meg, hogy majd küld képet csak a ruháról, hogy a nagyi azt képzeljen bele, akit csak tetszik.
**Ezt nagyon jól illusztrálja az a tény, hogy a berlin-spandau-i haláltáborban április 15-én azon bőgte el magát, hogy őneki most férjhez kéne menni (kihez?...), ehelyett itt fog meghalni.
***2-3 éve ráébredt, hogy elszámolta magát, és a mamája igazából 25 évesen ment férjhez. Ekkor arra is rájött, hogy ha ezt akkor tudja, megvárhatta volna a Gyuritól pár héttel az esküvő után érkezett vöröskereszt-sürgönyt, meg magát Gyurit is. Ezen gondolatsor logikus folyományaként megpróbálta fölkeresni Gyurit jelen valójában (ő Ausztráliában kötött ki végül), hiszen sejtette, hogy idő közben megözvegyült, de sajnos nem csak megözvegyült, meg is halt nem sokra rá.
3 megjegyzés:
A történet a tartalmazott nagy mennyiségű tragikummal együtt nagyon jó. Elbűvölő. A nagymamád is.
szép kis történet, tetszett.
Az a helyzet, hogy régóta fontolgatom, hogy meg kéne írni az életét, rendesen. Ő is meg akarta írni, csak ő egy ilyen türelmetlen típus :) Én türelmes vagyok, viszont nem olyan jó a memóriám, mint az övé :( Meg nem is vagyok olyan vicces :)
Megjegyzés küldése