French the Llama!

Kicsit artikulálom a tegnapi kétségbeesett világba-kiabálást.

Szóval, a sztori részletesen a hajtás után, a nagyon érdeklődőknek, a konkrét problémáról szólnék elébb. Tehát engem tegnap a nagyon aggódó jóédesanyám hívott fel, akiről azt kell tudni, hogy ő a higgadt ember a családban. Így sikerült nekem is kétségbe esni, ami nem történt volna meg, ha ugyanezzel jóapám hív fel, aki nálunk a jiddise máme, szóval bármi katasztrófáról számol be, minden további tudakozódás előtt élből be lehet szorozni 0,4-gyel. Zárójel bezárva. Viszont ma beszéltem a Művészúrral magával, akiről illik tudni, hogy noha festő szakos a Képzőn, azért nem egy elszállt/elveszett ember. És ő lényegében azt mondta, hogy az 500.000 Ft, amit az Erasmus támogatás jelentett volna, igazából csak elodázta volna azt a problémát, amivel így most azonnali hatállyal kell szembesülnie, due to current.events. Ezen problémák pedig nagyjában-egészében abból állnak, hogy London elképesztően drága, és teljesen kizárt dolog, hogy ne kelljen mikroszkopikusra összehúznia magát és dolgozni az egyetem mellett, míg ott van. Csak míg Erasmus esetén lett volna egy hónapja megérkezni és kitalálni, mit hogy, így most nincs. A dolgot tovább árnyalja az a tény, hogy barátnője is ott lesz, és barátnőjét morálisan, meg főként anyagilag támogatja az igen tehetős családja, tehát, ha minden kötél szakad, ráutalódhat az én gyönyörű öcsém az ő élete nőjére, de ezt érthető okokból nagyon nem szeretné sem most, sem soha a jó büdös életben. De szóval mindenképp el fogja tudni kezdeni a félévét, csak nem mindegy, milyen idegi és lelkiállapotban.

Amire tehát szükség van: munka, amit lehet az egyetem mellett csinálni. Január végétől. Ennyi. Ez sem kevés, de legalább olyan belátható mértékű probléma.

És akkor a sztori, most már koherensen.

Ez év februárban öcsém beadta az Erasmust és el is nyerte, és a Képzőn belüli rangsorban is rohadt jó helyre került, tehát oda mehetett, ahova akart. Be is írt ilyen dolgokat, hogy Izland meg Berlin, mert akkor jó ötletnek tűnt. Aztán a barátnője (aki kurátornak tanul, és közben már az is, nem is rossz) kisebb nyugat-európai tanulmányi turizmusba kezdett, és belépett új szempontként, hogy ő történetesen a világban hol lesz akkor, mikor ez a szóban forgó félév zajlik, mert miért ne legyenek éppenséggel egy helyen. Mire kiderült, hogy London, eltelt egy csomó idő. Öcsém bement az Erasmus irodába, hogy meggondolta magát, és Londonba menne. Ó, azt nem lehet, mert Londonba két ember mehet, egy intermédiás és egy festő, már mindkettő ember megvan, és a festő már meg is kezdte kint a félévét. Na, ekkor történt az, hogy megkérdezte, hogy ő megpróbálhat-e Londonnal tárgyalni, amire a flegma mucus ilyen úgyse fog sikerülni alapon azt mondta, hogy felőle az öcsém addig pattog Londonban, ameddig akar, de tőle ne várjon semmit. Öcsém tehát kontaktált a Royal Academy-vel, és ott azt a választ kapta, hogy hogy a vérbe ne jöhetne, sőt, jöjjön holnap. Ezzel az örömhírrel visszament a hölgyhöz, aki ekkor eszközölte a már említett kiakadást. Ekkor megindult egy rövidebb tapogatódzási folyamat, az érdemes-e ezt jogi útra terelni témakörben, amire a konklúziót igen hamar sikerült levonni, miszerint is, hogy nem, mert a Képző nem érdekelt abban, hogy öcsém legyen a precedens arra, hogy szembe lehet menni az Erasmus irodával, és, tegyük hozzá, szabály szerint teljesen igazuk is van, más kérdés, hogy baromira nem voltak méltányosak. Remélhetőleg a festő és az intermédiás nagyon élvezi a pénzelt bulizását Európa egyik kulturális centrumában, és kihozzák belőle a maximumot. Elfogult fröcsögés off.