Mivel én társasági eseményeken sem fogyasztok alkoholt, jellemzően minden ilyen alkalommal elérkezik egy olyan pont, ahonnan számomra már nehezen követhetőek és nem igazán élvezetesek az események. Régen ezen a ponton túl még egész sokáig (órákig) ottmaradtam minden buliban, mert szerettem volna a részese lenni a dolgoknak.
Mostanában meg igyekszem időben elindulni, jellemzően kicsit (vagy olykor nagyon) a biztonság javára tévedve. És tök jó volna úgy érezni, hogy addig maradtam, amíg jól esett, de nem lenne igaz. Mert sokszor csak elindulok, amikor úgy tűnik, elérte a zenitjét az este, és aztán azon gyötrődöm egész úton hazafelé, meg aztán még elalvásig, hogy lehet, hogy jó lett volna tovább maradni.
Szóval a lemaradás parája valahogy nem akar kiiktatódni a rendszeremből, csak más köntösben jár és kevesebb a folyamatban a magamon tett erőszak. Vagy másféle. Mindenesetre azon gondolkodom, hogy ebből a szempontból én vajon mennyire esem távol az emberiség átlagától? Mások mennyire rágják magukat azon, hogy kimaradnak dolgokból?
2 megjegyzés:
Én pl. hajlamos vagyok rá, de mindig megbeszélem magammal, hogy minden pont úgy jó, ahogy alakul. Végül is rengeteg élményem van, és semmi sem múlik pont azon, amiből kimaradok. Ez utólag be is szokott igazolódni: amikor épp lemaradok, akkor rossz érzés, pár nap, ritkán hét után meg már teljesen érdektelen, hogy nem voltam ott.
szerintem ez kinőhető dolog. engem nem érint meg a "FOMO". korábban ilyeneken paráztam, mint (a teljesség igénye nélkül) "nem megyek Erasmus-ra, mert mi van, ha pont abban a félévben betegszik és hal meg a mamám/papám/anyukám/apukám" (aztán így is sorra betegszenek és halnak meg, tökre nem kell hozzá erasmus), "jajj, nem olvastam el minden feliratot, szöveget stb. a kiállításon" (velencei biennálén még beüt néha, pl. idén is úgy jöttem haza, hogy aaaah, nem láttam semmiiiiit, de nyaralós múzeumlátogatáson már kibírom, hogy ne olvassak el minden feliratot). a hajnali józanság (Kosztolányi után szabadon :)) engem is érint, sokféle okból volt, hogy nem ittam, és szörnyű egy idő után, outsiderré válik az ember a sok részeg között. :(
Megjegyzés küldése