Ez egy ilyen nap

• Kórházban, nagymamámnál. Jön be az egyik férfi betegápoló, konstatálja, hogy látogató van, épp nincs rá szükség, mondja, további szép napot. Mondom, önnek is, mosolyogva, mert épp jó volt a kedve a nagyinak, így nekem is. Erre: "most, hogy Önnel találkoztam, már jó napom van". (És ez most nem is a Feri volt, hanem egy másik. A Feribe kicsit szerelmes is vagyok, mindig mosolyog, ami nem kis teljesítmény 12 órás műszakot dolgozva gyakorlatilag egy elfekvőben. És szépirodalmat olvas, rengeteget. És persze nős, kicsit :))
• WestEnd, bőrig ázva gyalogolok fel a másodikra, megállít egy mozgáskorlátozott férfi, hogy tudnék-e neki segíteni lejutni a mozgássérült WC-hez. Kicsit furcsálltam, mert rendes OTÉK-pozitív rámpa vezet oda, és nem is kerekesszékes volt, hanem csak bicegett, de who am I to decide, belekaroltam. Aszongya "bocsi, hogy ilyen béna vagyok", mondom, ne hülyéskedjen. Ezen felbátorodva: "és hogy tudnál-e segíteni nekem bent is, nehezen állok meg egyedül", amire mondtam, hogy arra talán inkább keressen mást, amire (jó, mondjuk már a rámpa alján voltunk) elengedte a karomat és otthagyott. De azért mennyire kemény már :D
• Manikűrös csaj láthatóan majd elalszik. Gondolom, ez így nem lesz jó, mert ha elrontja a körmöm, két hétig nézhetem, elkezdek vele dumálni, kérdezgetem, sikerül kicsit felrázni, gondol egyet, "te, kis csillámot rakjunk már rá, legyen izgibb", úgyhogy, gyerekek, most már csillám is van, hadd szóljon. Mindezt 50% kedvezménnyel, nem teljesen tiszta, miért. De befotózta a végeredményt referenciának, meg a recepciós is állati lelkes volt.
• Pályaudvaron csomagolom el a lakatot meg a sodronyt, odajön két harmincsok-negyvenkevés éves ürge, hogy ők most épp legénybúcsún vannak, és szép lányokat (igen, ez már a bőrig ázás után volt, pedig nem tűntek részegnek) kell megkérniük, hogy rajzoljanak nekik valami állatot, meg közös fotó meg ilyesmi, mondom, hű, nagyon izgi, de ezt most kihagynám, ha lehet. "De segítünk pakolni! Toljuk a biciklidet, na!" (Nem éltem a lehetőséggel.)