French the Llama!

A házban két internetszolgáltató van jelen: a UPC és a T-home. A UPC valamivel olcsóbb és hangyányival nagyobbnak tűnt a garantált le-és feltöltési sebessége a legkisebb elérhető csomagra, úgyhogy amikor öcsém netjét bebuktuk, velük gondoltam szerződni.

Rendkívül kényelmes rendszerben, interneten lehet megrendelni a szolgáltatást, és az első elérhető beszerelési időpont uszkve egy héten belül adódott, hát, nem voltam ezzel valami boldog, de legyen. Egyébként kizárólag hétköznapokon hajlandóak kiszállni, és 3 db 4 órás időintervallum közül lehet választani: 8:00-12:00, 12:00-16:00 és 16:00-20:00. Én ez utóbbit választottam, és péntekre, mert mit tudjak tenni.

Pénteken tehát eljöttem a munkából 3-kor, ráadásul úgy, hogy épp tervleadásom volt, és nem volt jó érzés elképzelhetően még 5 órán keresztül az internet hatótávolságán kívülre távozni, mikor bármi nyűg, észrevétel adódhat a leadott anyaggal kapcsolatban. Arról nem is beszélve, hogy egész héten hajtottam, hogy biztosan kész bírjak lenni a pénteki nap közepére. De megoldottam, úgy-ahogy, és vártam a szerelőt.

Tudom, hogy 18 évig egész jól elvoltam nélküle, de azért irtóra nehéz sok órán át egyedül nem megőrülni egy 28 négyzetméteres, sötét lakásban net nélkül. És aztán 19:58-kor szőke női hang keres telefonon:

- Jó estét kivánok, én Stefanovits Klopédia* vagyok a UPC-től és avégett keresem, hogy a szerelő most az imént telefonált, hogy sajnos nem fog tudni ma mégsem elérni önökhöz, és így avégett keresem, hogy új időpontot tudjunk egyeztetni.
- És a szerelő erre ebben a szent pillanatban ébredt rá?
- Hát, sajnos nekem is csak most szólt.
- Hát, ez nagyon szomorú, ugyanakkor én ma már erre ráérek, a szerelő nyugodtan jöhet este 11-ig bármikor.
- Ó, azt nem lehet, este 8-ig tart a munkaideje.
- Az enyém sem délután 3-ig, elhiheti, épp ezért szabadnapot, érti, szabadnapot vettem ki**, mert a legkésőbbi foglalható időpontjuk is belelóg majd' minden dolgozó ember munkaidejébe. Szóval irtóra nem szeretném, ha itt a szerelő a saját munkaidejére hivatkoznék, hanem irtóra jöjjön ki ma este, mert 2013-ban már eleve az nem volt életszerű, hogy egy hétig legalább várnom kellett, hogy méltóztasson lakóhelyemen felkeresni.
- Értem, sajnálom. De hát én is csak annyit tudok tenni, hogy egyeztetek önnel egy újabb időpontot.
- Oké. Holnap reggel.
- Nem, az nem lehet, hétvégén nem dolgozunk.
- Értem. Tehát én vegyek ki még egy szabadnapot, melyen vagy megjelenik végre a szerelő, vagy nem? Mondja, valóban én vagyok az első, akinek gondja adódik az önök szolgáltatási szisztémájával? Ezt igen erősen kétlem. Teljesen komolytalan, amit itt művelnek, tudom, hogy ezt nem a megfelelő embernek magyarázom épp, de ön az a szerencsés, akit a vonal másik végén találtam, tehát önnek mondom.
- Értem. Akkor majd máskor visszahívnám, hogy egyeztessünk új időpontot, amikor majd tudja, mikor alkalmas.
- Ön baromira téved. Én most fejeztem be ezt a bohóckodást az önök cégével, kérem, törölje a nevemet minden adatbázisból, felejtsük el egymást.
- Értem. Viszont hallásra!
- A legjobbakat.

És másnap elmentünk a Mammutba a T-home-hoz, leszerződtünk, adtak egy mobil sticket, úgyhogy a következő perctől volt netünk addig is, míg jönnek szerelni - elvileg a héten.

*[insert intelligens női név of choice]
**kis költői szabadság, de értikugye