Az egy dolog, hogy pontosan tudom, hogy a felső szomszédnak vagy gipszben van az egyik lába, vagy konkrétan fából, másként hogy tudna úgy mászkálni, hogy dib-DDOBBBB-dib-DDOBBB, oké. Az is belefér, hogy megbizonyosodhatok arról is, a szomszéd bácsit is utolérte a korosodó férfiak általános problémája, és éjjelente rendszeresen látogatja a mellékhelyiséget.
De az, hogy a tulaj által szintén tulajdonolt szomszéd lakás felé egy azaz egy darab 10-es Porotherm (Leiertherm?) válaszfal lesz minden védelmünk, az már kicsit túl megy a tűrésküszöbömön. A problémáról egy ideig nem is tudtunk (valamiért elfelejtették megemlíteni a bérleti szerződés megkötésekor, hogy ilyen frappánsan spóroltak értékes négyzetmétereket az eredeti nagylakás kettéválasztásakor), most meg még nem érezzük át teljes mélységében, mivel az új lakók még nem költöztek be. De amikor mostanság fúrják a falat, azt olyan közelről hallani, hogy mindig attól félek, a fúró hegye is meg fog jelenni előbb-utóbb. Ja, ezt így éjjel 11-12-kor szeretik tenni, de ennek mindjárt vége, szóra sem érdemes.
Szóval szerintetek mennyire sanszos, hogy az első zajártalmi eset után odaálljak a drága tulaj elé, hogy azt hiszem, világos, hogy társbérletért nem vagyok hajlandó ennyit fizetni, a két lakás jogilag egyszerűen nem értelmezhető külön, mert nincsenek akusztikailag a jogszabályok által megszabott mértékig elválasztva, szóval, hogy rövidre fogjam, ugye evidens, hogy amint találok másik lakást, húzok, mint a vadlibák, és ők meg szó nélkül adják vissza a teljes kauciót, mert ez bizony szerződésszegés (vagymi) részükről.
Tehát persze ez két kérdés, hogy egyrészt én ezt elő tudom-e adni face to face is, vagy csak itt nagy a szám, másrészt, hogy ezzel a viszony megromlásán túl el is érek-e valamit, vagy nem eszik olyan forrón.
Nem vagyok maradéktalan elégedett életem kurrens alakulásával...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése