Szinte látom magam előtt a harmincvalahány éves, valaha építőipari technikumot végzett hölgyet, aki három gyermekkel otthon töltött 9 év gyes után, némi protekció árán végre tulajdonképp a szakmájában helyezkedhetett el. Ott ül a kardigánjában, még remeg a kezében a tustoll, hogy ilyen elképesztően rangos helyen dolgozhatik, mint a Lakóterv, és ezért szívét-lelkét beleadja a munkába.
Csak egy rajzot csinál ő a nagy tervből, feladata ábrázolni, esztétikusan, és nem zavarni a szakállas tervezőművészt kérdésekkel.
A hölgy nem tudja, mekkora szerkezeti méretekkel készül a tető, melynek felülnézetét rajzolja épp, mivel csak egy építészeti alaprajzot kapott, amin nagyon kevés méret volt feltüntetve, azok is a lap szélén, hogy szép tiszta maradjon a grafika. Vagyis, kapott hozzá meszeteket is, de azokon csak szintméretek vannak, itt-ott, minden vonal metszeti vastagságú, kitöltések nincsenek, és míg az alaprajzra M1, M2,...metszetek vannak jelölve, a metszetrajzok neve A-A, B-B,... logikájú, tehát fogalma sincsen, melyik hova vonatkozik.
És akkor gyúlik az isteni szikra: úgysem fogja senkisem használni ezt a tetőnézetet soha, ezért is kapta ő a feladatot. A cél az esztétikum. Elő a legszebb betűkkel, kerüljenek jó messze azok a kóták, minél kevesebb, lehetőleg csak a pillértengelyek, és ami nem világos, azt valahogy el kell sikkasztani. Mi lehet feljebb? Az eresz, vagy az attika? Legegyszerűbb, ha nem rajzolunk elválasztó vonalat, fusson végig a kb 40 cm széles sáv. Itt vajon nyeregtető van vagy félnyereg? Húha, elfelejtette megkérdezni. Inkább legyen az a rajzi koncepció, hogy a lapostetőre a bitumenes lemezek szélessége is rákerül, sematikusan, a magastetős részek teljesen üresen maradnak, csak a befoglaló kontúr látszódjon.
Na, megy ez, hát nem is nehéz. A nyugdíjig így fél lábon is kihúzza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése