Múlt hét óta tervezem, hogy majd mától újra rendes ember leszek és járok jógázni. Egész nap azon voltam, hogy végezzek elég munkával ahhoz, hogy lelkifurdalás nélkül tudjak elindulni 6-kor. Ehhez képest egész nap egy részproblémát hegesztettem, és egy irreleváns részletet készítettem elő, utóbbit azért, hogy legyen mit kiadnom a nekem segíteni kiutalt kollégának. Végül érdem nélkül mégis elindultam 6-kor, beestem a stúdióba, ahol kiderült, hogy az órára már nem férnek be többen, be kellett volna jelentkezni. Búbánatosan hazaindultam, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve inkább a budai stúdió felé vettem az irányt, ahol fél órával később kezdődött egy óra, amit ugyan nem szeretek annyira, de jó tanár tartja. Persze leginkább az vezérelt, hogy holnap ne kelljen bénán azt mondani, hogy a nagy semmiért indultam el "korán". Szóval tekertem ezerrel a Bajcsyn, amikor egy busz elkezdett nem figyelembe venni. Nagy nehezen kikeveredtem a bűvköréből, és ekkor a fejem fölött pirosra váltott a lámpa. Nem mertem erőset fékezni, inkább rágyorsítottam. És akkor a zebrán az éretlen zöldben nekiindultak a gyalogosok, sauté, aszfalthiba, bicikli megáll, én meg a szó szoros értelmében pofára estem. Felálltam, összevakartam a biciklit, kitoltam a járdára, mellé kuporodtam, közben sűrűn elnézést kérve az egybegyűltektől. Aggódtak, sopánkodtak, vérzik-e (nem), jól vagyok-e (igen), kell-e valami (ha lehet, semmi). Aztán az egyik nő kéri a nevem, telefonszámom, mire visszakérdezek, hogy no, azt meg mire is. "Hát, először is, nekem jöttél (really?!...), de meg azért is, hogy holnap felhívjalak, minden oké-e, mert ebből nagy baj is lehet." Feladom, megadok mindent, aztán elsomfordálok. Hazafelé még veszek egy halom sz*rt a Lidlben, gondolván, ha már nem jógáztam, akkor helyette teleeszem magam egy halom szeméttel, logikus.
Hát, azóta kiderült, hogy fáj rágni, a holnapi ebédet elsóztam, a röszti szétesett, és véletlen letalpaltam az annalighttal csereberélt papír állólámpát és kiszakadt.
Holnap minimum nyernem kell a lottón, hogy az univerzum nullszaldóra kihozza a sztorit.
6 megjegyzés:
Szép történet:(. Legalább nem lett nagyobb baj!
Aú, sajnálom! És ismerős helyzet. Remélem, a fájdalom gyorsan elmúlik, és holnapra kialszod az emlékét is ennek.
én csak azt akarom, h ugye tényleg jól vagy?
másrészt meg azt, h talán nem volt elég tojás a rösztiben.
a lámpát meg sajnálom :( :(
Fura, tegnapelőtt nekem is ilyen napom volt.
Semmi nem sikerült.
Csak én Lidlben vett junkfood helyett egy könyvvel és egy tonna kesudióval kuporodtam össze, hogy valahogy megvígasztaljam magamat.
A nő, akinek állítólag nekimentél, felhívott? (Még ha neki is mentél, minek ahhoz a telefonszámod?... Néha nem értem az embereket.)
Remélem, azóta kárpótolt az univerzum, ha nem is egy lottóötössel, de legalább néminemű apró-cseprő sikerélményekkel ;)
Minden oké, az arcom kissé lila és továbbra is fáj rágni, a nő felhívott, alapvetően azért, hogy élek-e még (és tuti hozzá se értem, akkor ő is elesett volna, de elég messze kikerültem mindenkit, amúgy nem estem volna el). A lottón viszont nem nyertem, tehát jön nekem eggyel az Univerzum.
pont kérdezni akartam, hogy nyertél-e. mondjuk, gondolom, te sem lottózol, úgy elég nehéz. vagy de?
Megjegyzés küldése