2014. október 3., péntek

Valaki olvas a munkahelyemről, és nem tudom, ki az...

Elgondolkodtam, hogy mennyire kompromittáltam magam a múltbéli posztokkal, és arra jutottam, hogy a való életbeli megnyilvánulásaim jóval kínosabbak*. Azzal együtt nem mondhatom, hogy nem nyugtalanít a dolog.

*Jött egy új fiú csütörtökön (illetve kettő, de az egyikről szól a sztori), és ma estefelé átjött a térfelünkre (kb 20 méter és két részleges térelválasztó távolságából), és épp valaki tett egy vicces megjegyzést, felnevettem, és erre az új fiú megjegyezte, hogy "á, szóval a tiéd ez a nevetés! hallatszik tőlünk is". Oké.

2 megjegyzés:

blankäcska írta...

ne aggódj :)

ee_version írta...

Hohó!! Na de ettől még nem vagyok maradéktalan nyugodt... :)