2014. december 22., hétfő

Napom

Uszkve 10 éve rettenetesen felhúztam magam, amikor kibontottam az Ákos díszdobozos diszkográfiát. Kiderült ugyanis, hogy a művészúr bár minden második interjúban kifejti, hogy ő mennyire fontosnak tartja a lemezborítót mint művészeti ágat, és mennyire a zenefogyasztási élmény része a kis füzetke böngészése a dalok hallgatása közben, a díszdobozba mégsem az eredeti borítóval kerültek a CD-k, hanem egy fekete alapon eredetikilencede méretű képpel, és a cucchoz mellékelt bársonyborítós szövegkönyvvel. Anyád.

Node ne is hallgasson az ember ugye üzletilegtudatos Ákost, hallgasson tisztességes alternatív (?) zenét, teszem azt, Kipál és a Borzot. Nekem, röstellem bevallani, eleddig egyetlen darab Kispál CD-m sem volt meg, de most megjelent a remasterelt első négy, gondoltam, itt a megfelelő alkalom, megvettem magamnak karácsonyra jól. Bontom ki nagy lelkesen itthon a pakkot, előre készülve rá, hogy na most végre majd átböngészem a kis füzetkéket, milyen jó kis este lesz ez. Hát, jó francokat. Nemhogy füzetke nincs, konkrétan _becsúsztatós_ _papírtokban_ vannak a lemezek.

Tulajdonképp ezek után nem is tudom, miért, de elkezdtem azon töprengeni, hogy akkor majd megveszem basszus vaterán a régi cédéket eredetiben, leszarom, ha karcos, amúgy is megvan most remasterelve (az első négy...), és amúgy is az egész lényege az volt, hogy borító, meg megvenni végre, amit eddig ingyen hallgattam, ilyenek. Amúgy a héten jártam rendes lemezboltban rendes lemezt venni (bakelitet), és az eladó azt mondta, hogy a CD mint műfaj pillanatokon belül meg fog szűnni, a bakelit meg marad. És egy bakelit lemeznek mennyivel nagyobbszebb borítója van már. Legyek akkora pózer, hogy elkezdek bakeliten zenét vásárolni, lemezjátszó nélkül?... Mondjuk egy darab Kispál bakelit sincsen a piacon. De Kiscsillag van :)

On a slightly unrelated note, ma végre rászántam magam, hogy egy hosszra vágassam a hajam, ezzel befejezve a lenövesztést. Az eleje is váll alá ért már, szóval semmi ok nem volt halogatni a dolgot. Van nekem jól bevált fodrászom is ám, de hozzá nehezebb időpontot kapni, mint a római pápához, úgyhogy csak behajtottam egy körúti Bio Hairbe, gondolván naivan, hogy vállig érő hajat egy hosszra vágni azért senki képességét nem haladhatja meg. Ehhez képest a kiscsaj elindult az ollóval jobb elölről, és szisztematikusan körbement egészen bal elölig, ahol is vagy három centivel feljebb ért az ügy végére, mint ahonnét indult. Jelzem, ekkor már a bal oldalon nem volt semmi tartalék a dologban, arra nem voltam felkészülve, hogy az elejéből is mérhetően vágni fog a mester. Ráncolódó homlokom láttán a hölgy nekilátott ismét balról indulva kivezetni a produktumból a látható asszimetriát, és vagy három körrel később ez nagyjából sikerült is, most már csak úgy néztem ki, mint akinek az anyukája vágta a frizuráját papírvágó ollóval. Aggodalomra semmi ok, az ekkor már 6 centivel megrövidített haj végét még ferdén nyírogatva szépen letompítgatta serényen, imígyen a papírvágós hatásba került némi szöszölős bizonytalanság, és szummaszummárum 10 centi mínusz. K*rvára nem tudom összefogni megint, de cserébe bazi hülyén néz ki kibontva is. Hurrá.

4 megjegyzés:

Orsi Nagy írta...

Nekem sem Ákosom, sem Kispálom nincs eredetiben, de a tőled kölcsönkapott tfios-audiobook engem is szíven ütött: a papírtokok + a nikecelldarab, hogy előbbiek ne lötyögjenek.
A biohairrel én is többször megszívtam, amikor rövid hajjal próbálkoztam. A csúcs az volt, amikor kérésem ellenére divatos kis farkincákat hagyott fül mellett. Másnap mentem újra, egy másikhoz. A Boráros térnél, a Mester u. elején találtam egy épkézláb csajt, de nem emlékszem a nevére. Állítólag ott minden rontott frizura kijavítását ő csinálja. Az ajtóval szemközti első asztalnál "rendel", ha még ott van.

Anna írta...

Jaj, a Biohair-t Mami tanácsára kiprübáltam egyszer (neki remekül le szokták vágni olyanra, amilyet szeret), a Retek utcában, és rettenetes eredménye lett. Két vagy három alkalommal kellett utéána váégni, míg valamennyire normálisan nézett ki.

És ugye mindezt viszonylag hosszabb hajjal, amit csak egyenesen körben meg kellett volna igazítani. A vágó ritkítóollóval esett neki az amúgy is nevetségesen vékonyszálú és szállásra hajlamos hajamnak, és kívül rövidebbre vágta... (ami, bár másokon sokszor jól áll, a saját fejemen rettenetesen utálok). Uff.

Sajnálom, hogy ezt történt, Dóra! Sovány vigasz, hogy lenő, de lenő. És addig is, te minden hajjal Dóra vagy (más meg semmilyen hajjal nem Te), so, you've got that going for you!

ee_version írta...

Igazából az eredmény nem primér mód elrontott frizura lett, csak valami tökmás, mint amit kértem, meg amire szükség volt. Fül alá érő jókislányos akármi, amit _nem_ _lehet_ _összefogni_. Ehhez most semmi kanalam nem volt, ha már nem lehet összefogni, legyen rövid rendesen, basszus...

Névtelen írta...

Én egyszer voltam BioHair-ben, a hátközépig érő hajamat kellett egyenesre vágni. Azt is el tudta rontani a lány, de kábé, mintha a barátnőm ovis kislánya vágta volna le, szerintem magamnak tükörből szebb lett volna :P
Viszont a hajápoló cuccaik tök jók <3