A szűcs, aki időnként átver, és más mesék

Emlékeztek, hogy a baglyozás utáni kényszerszünetben elhatároztam, hogy minden, eladdig halogatott teendőt elintézek? És ennek keretein belül elvittem az irhámat a szűcshöz tisztíttatni és a zsebén egy 15x4 cm-es bőrdarabot kicseréltetni? Na, hát még mindig várok az eredményre. Először elvállalta, pofátlan sok pénzért és másfél hetes határidővel. Gondoltam, ejha, de nincs idő másik szakembert keresni, az ő munkáját legalább ismerem, a kabátot két éve ő alakította át egy ilyen harang alakú, értelmezhetetlen valamiből, amit anyu impulzusszerűen vásárolt harminc éve (bizonyos viselkedésminták jól követhetően öröklődnek nálunk anyai ágon...).

Másfél hét után telefonált, hogy a tisztítás már kész, de a javítás még nem, türelmemet kéri, következő hétre számítsak, hív, ha kész. Következő héten újra hívott, hasonló szöveggel. Aztán többet nem hívott. A hiány feltűnt, viszont eléggé gyorsan pörgött a munkahelyen a gépszíj ahhoz, hogy ne legyen prioritás az utánajárás, így a karácsonyi szabadságblokk első napján fogtam magam és meglátogattam személyesen az üzletben. Előadtam neki, hogy november végén vittem oda, rövid, világos, és a tisztítás meg a zseb, és hogy vinném. Jaj, persze, emlékszik, csak nincs itt a kabát, hanem a műhelyben van (????? szerintem a műhely konkrétan a bolt hátulja, a függöny mögötti részen), délután 5-re, ha vissza tudok jönni, addig elhozza. Kizárt a délután 5 (uszkve 600 ajándék beszerzése volt hátra, nem Óbuda szívében terveztem körözni értük), jó, akkor a két ünnep között bejön, 29-e 14 óra jó? Igen, jó, legyen így.

Tippelhettek, volt-e egy árva lélek a boltban, amikor ma lélekszakadva, 14:00-kor megérkeztem elé? Bingo. Előkotortam a telefonszámot, már épp tárcsáztam volna, mikor hív. Jónapot, én a szűcs, és eztésezt keresem. Én volnék, itt állok a bolt előtt, ön hol? Hogyhogy hol? Dehát azt beszéltük, hogy ma telefonálok, hogy mikor jöhet a bundáért*, most még jövök felfele vidékről, holnap délután 4 megfelel? Erre már nem bírtam magamban tartani, hogy nem, nem ezt beszéltük, hanem, hogy ma kettő, de persze, akkor legyen holnap négy. Jó, akkor holnap, kezitcsókolom.

Namost. Egyrészt nem véletlenül nem keménykedtem eddig vele, mert meggyőződésem, hogy jelen pillanatig hozzá sem nyúlt a kabáthoz, és nem akarom, hogy mérgében még el is szúrja. És mert nem vagyok túl asszertív, és hiába játssza ugyanazt piciben, mint Kata, őt a túszul ejtett irhakabát miatt kevésbé tudom otthagyni a fenébe. De most már irtó kíváncsi vagyok az alighanem világ legszebben kicserélt zsebdarabjára, amire több, mint két hónapot érdemes várni. És az egyetlen ok, ami miatt már hulla mindegy, mikor lesz kész, hogy tegnap mérgemben vettem egy vastag _és_ fenék alá érő _és_ kapucnis télikabátot 9000 Ft-ért (meg egy sálat 6000-ért, igen, szerintem is abszurd), ami konkrétan többet fog érni a hideg ellen, mint az amúgy gyönyörű és pihepuha és könnyű irhám, amivel csupán annyi a  baj, hogy rövid és nincs kapucnija (hozott anyagból, ugyebár...).

És ma megvettem a túrabakancsot is.

Lassan kéne dolgozni is, a pénzköltés már igen jól megy.

*Még ha feltételezzük is, hogy én emlékszem rosszul, mennyire reális, hogy még időpontot is megbeszéltünk egy telefonhíváshoz? Naugye.