Sikeresen beadtam a telefonom is a kabátommal együtt a ruhatárba, így nem tudtam fotót lőni arról, ahogy Likó Marci kukás-buddhista jelmezben rázza a seggét, pedig ez kb az est fénypontja volt.
A sorozat messze legerősebb tagja a 2. volt*, az összevont 1-2 után sejthettem volna, hogy ezt nem muszáj erőltetni, de ez már kifejezetten kínos volt helyenként. Az egész recept azért működött eleve, mert inkább koncert, mint színház, a számok a zenekar munkásságának veleje, a sztorit pedig a dalokra írta egy írástudó. Ezek viszont már határozottan Lovasi kvázi-liftzenéje Földes Eszter önmegvalósításához, akármiben is álljon az. És magukkal rántottak egy csomó tehetséges és lelkes művészt, ez a legdühítőbb. Péter és Erika, for real.
Kár érte. Maradtam volna inkább otthon akusztikát tanulni.
*És a második rész nyilván az egyetlen, amiről nincs felvétel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése