Hatalmas problémáim

Volt ősszel egy Tátra túra pár kolléga szervezésében, amire nem tudtam elmenni, mert Carlos és a baglyok. De sejtettem, hogy jó móka lehetett, és aztán nemrég tartottak egy élménybeszámolót a résztvevők, és valóban.

Tavasszal lesz egy újabb, és ezt kivételesen talán nem üti sem az államvizsga, sem az utolsó(?) szeánsz Carlosszal, úgyhogy erre tényleg el kéne menni. Csakhogy nekem egy árva alkalmas darab felszerelésem nincsen magashegyi túrához. Persze majdnem mindent be lehet szerezni apránként, van néhány hónapom, no de bakancs is kéne, méghozzá bejáratott bakancs. Kifaggattam öcsémet, hogy milyen legyen, és végül is jól beleválasztottunk a sűrűjébe, és kitaláltam, hogy ha már lúd, meg húsz év múlva is biztosan megyek még majd, ha nem is a Tátrába, de a budai hegyekbe, mittudomén, szóval akkor Hanwag. Hanwag Tatra. (Hogyan tapsoljuk el a karácsonyi ajándékpénzeket kevés lépésben című műsorunkat látják.) Az a jó ebben a márkában, hogy már nem one size fits all alapon áll a kedves végfelhasználóhoz, hanem van belőle normál szélességű talpra, meg keskenyre, meg szélesre, meg bütykösre is. De. Színválaszték csak a normálból van, a többi meg a világ legunalmasabb (és nyilván legautentikusabb, echte bakancs-színű) barnájából van. És nekem az "őszi falevél" meg esetleg a hamuszürke színű tetszik. Jóhogy. Akkor is, ha 95%, hogy az én lábfejem a precíz németek szerint már széles. Az érzelmi gyötrődést elméletileg nem muszáj fejben lejátszanom, vásárlás/rendelés előtt lehet itthon próbálni. Csakhogy ha mindkét szélességből szeretnék minden méretet felpróbálni, ahhoz be kell járnom a Ferenc körút-Budaörs-Miskolc (értelemszerűen ez utóbbiból inkább berendelném valamelyik pesti boltba) háromszöget, amihez sem időm, sem kedvem, főleg, hogy ennyi strapa után úgyis az fog kiderülni, hogy a wide kell. És sehol nem találok táblázatot arról, hogy mégis hol mérve hány mm az a wide, én nem is értem.

A másik, még óriásibb probléma az, hogy sajnos bementem a Fiókba 23-án, elvileg anyunak venni egy szép jegyzetfüzetet, gyakorlatilag persze vettem neki is, de véletlenül egy technikailag nem fölösleges smaragdzöld Leuchtturm-ot (ebbe németet fogok írni, ezt ígértem magamnak), és egy technikailag is tökfölösleges Nuunát.

(Akit nem izgatnak egészségtelen mértékig a papíráruk, az kímélje meg magát a folytatástól.)

A Nuuna mentségére legyen mondva, hogy nagyon szép a borítója, és a lapok éle is színes. Meg fehérebb és vastagabb benne a papír, ami, lássuk be, engem hol érdekel, annyira minimál módon használom a pöttyös könyveket, hogy a legpóribb füzetben is elmenne. De! A teljesen jól használható 5x5 mm-es osztás helyett ez ilyen elképesztően sűrű, 3,5x3,5 mm-es mezőkre van összepöttyözve, ami szimplán szedve olvashatatlanul sűrű, duplán valahogy elvész a varázsa, plusz nem fér bele úgy 31 sor, ahány napos tud ugyebár lenni egy hónap, szóval ki találta ezt ki? Hát a legalapvetőbb kérdés egy A5-ös füzet felosztásánál, hogy kifér-e a március. Hát nem?

Nem.