Nagymamám lánykorában beleszeretett Szentirmay Rudolfba az Egy magyar nábobból. A fiát is kis híján Rudolfnak nevezte el emiatt. Akárhányszor említette ezt a sztorit, mindig meglepődtem rajta, nehezen tudtam beleképzelni magam a helyzetbe, ahogy egy kevés dimenziós karakter elcsavarja a fejem, de hát, hiába, a nagyi mindig is nagyon romantikus volt, nem sok közös van bennünk. Colin Firth Darcyja a BBC minisorozatból egy dolog, az nekem is megy, de azért egy könyv mégiscsak meredeken absztrakt.
Gondoltam, majd elkezdtem rajzoláshoz youtube-on hallgatni Rainbow Rowelltől a Fangirlt. Szokásos YA semmiség, azzal a csavarral, hogy a sejtésem szerint minden regényében megjelenő bonyolult-szorongó lány és végtelenül türelmes, fényes páncélzatú lovag fiú párost most sikerült kivételesen élethű színekkel megfestenie. Mint kiderült, a feltöltött 11 órányi hanganyag egy 12 órányi felvétel első 11/12-e volt, így a mai munkanap estébe nyúló legvégét sikerült azzal tölteni, hogy kétségbeesve túrtam a netet a sztori befejezéséért, és közben bosszankodtam, hogy a főhős miért pazarolja értékes idegszálait a főhősnőre, amikor itt vagyok én is.
Hát, így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése