Tegnap öcsém harmincadik születésnapja alkalmából eljött értem az új-húszéves, gyönyörű metál-türkiz Suzukiján (a gépjármű vételárának harmadát bírta összedobni a család a jeles alkalomra), hátsó ülésen a kutyus, minden ablak lehúzva, a magnóból halk Rolling Stones, és elvileg még meg sem száradt az a képletes tinta a jogsin, de olyan nyugalommal hajtott végig Óbuda nagyján, mintha évek óta ülne a volán mögött. Illetve pont, hogy nem. Pont, hogy nem úgy, ahogy ma már mindenki, hogy minimum tíz százalékkal gyorsabban, mint a reakcióidő, meg ezen a sárgán még gyorsan át, hanem az utazást élvezve. És mondta is, hogy annyira jó, hogy ez az autó épp csak annyit tud, amire szükség van: elvisz egyik helyről a másikra, sem nem gyors, sem nem extrás, egyszerű szabadság.
Aztán grilleztünk a teraszon, anyu sütött brownie-t, beszélgettünk, elálmosodtunk, sarkig tárt ablaknál alhattam, teljes sötétben, minden utcai lámpától zavartalan, másnap 6-kor magamtól ébredtem, anyu csak azért felkelt hajnalban, hogy reggelit készítsen nekem, olvastam a HÉV-en, negyed kilencre már a munkahelyen voltam.
Furcsa, hogy ennyire egyszerű dolgoktól tud kerek lenni a világ. Elképesztő mázlista vagyok.
3 megjegyzés:
de jó volt ezt a reggeli kávé mellett elolvasni. nagyon egyetértek :) és egyébként én a telefonommal vagyok így: kis buta, de sms, telefon, ébresztő, jegyzet, naptár, és még extraként facebook-ozni is tudok rajta (vmi beállítás miatt a gmail már nem jön be, ha az is lenne, minden lenne), és 5 naponta kell tölteni. tökély. :)
Ámen!
ennyire egyszerű dolgoktól tud kerek lenni a világ.
megalájk :)
Megjegyzés küldése