Karácsony előttől mostanáig nálam lakott az öcsém, a barátnője és a kutyus.
A "nappali" nagy részét elfoglalta a két matrac, meg a halom cucc, meg a kutyus plédjei, meg az amúgy ott lakó nappalibútor, ami a megszokott terület egyharmadára szorult be, meg volt (van) karácsonyfa és tele volt a hűtő a mindenféle vidéki rokonoktól elhozni kényszerült karácsonyi menüsorokkal.
És a nappali hirtelen otthonos lett attól, hogy az ülőalkalmatosságok az ablakok és a fűtőtest mellé, a karácsonyfa tövébe kényszerültek egy kis körbe, és általában az egyiken ott ült az öcsém, és olvasott valamit, vagy nézett valami filmet, és amikor épp nem volt itt senki, is valahogy kitöltötte a teret a sok cucc. De itt voltak, és jöttek-mentek és az iszonyatosan zsúfolt programjuk mellé azért becsúszott egy-két igazán jó beszélgetés, teljesen spontán.
Most elmentek és sokkal üresebb a lakás, mint előtte volt.
