"azt csinálni, amit akarunk, nem olyan nehéz, mint azt akarni, amit akarunk"
/Márai Sándor: Napló 1943-1944/
Ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
Don't Forget To Be Awesome
2020. május 31., vasárnap
My new tattoo
Ez kéne:
Ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
Ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
2020. május 24., vasárnap
Beszéljünk kicsit beláthatóbb kérdésekről is.
Öcsém kiköltözésével lett egy extra félszobám, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni pár hónapig és jobb híján ott teregettem, de éreztem, hogy feng shui szempontjából ez nagyon nem előnyös. Különösebb meggyőződés nélkül átraktam oda a nagy redőnyös íróasztalt, amit még együtt lomiztunk, és csináltam egy dolgozó sarkot, ami igen viccesnek tűnt decemberben, mert a franc se akar otthon is dolgozni, miután lenyomott a munkahelyen 12 órát.
Remélem, nem ez a lakberendezési gondolat volt az a pillangó-szárnycsapás, ami miatt most egészen jól ki van használva a kisszoba. Ráadásul az is kiderült, hogy hiába vagyok viccesen kistermetű, borzasztóan szűk ezalatt az asztal alatt a hely a tágas fiók miatt, szóval ha ezt még őszig így kell nyomni, ideje lenne lecserélni a konstrukciót egy egyszerű asztallapra bakokon és egy külön fiókos valamire.
Ezt az alábbi al-problémákra osztanám:
1. A redőnyös asztal nagy és nehéz, nem szívesen kerülgetém az annyira azért nem nagy lakásban. De megválni is nehéz tőle, mivel egyrészt mostanság nem lesz lomtalanítás, másrészt öcsémmel nem kis nehézségek árán cígöltük együtt két saroknyiról egy szép őszi éjjelen, mintegy másfél óra alatt, eszmei értéke van. És addig teljesen meg is felelt az elvárásaimnak, amíg nem kellett mellette órákat ülni.
2. Van egy ilyen asztallap plusz bakok konstrukció a lakásban, most a nagyszobában, ami a szép, ahol jó, ahol a pihenés van és nem a Galéria. Vissza lehetne cserélni, de ezzel az idei év legkomolyabb sikerét kompromittálnám.
3. Nem szeretnék új bútort venni, egy nagy, kopott, tömör fa asztallapra vágyom, de mostanság nem lesz lomtalanítás.
Szóval inkább féloldalt ülök az asztalnál egész nap. A fél oldalt igyekszem néha cserélni. Én sem értem.
Öcsém kiköltözésével lett egy extra félszobám, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni pár hónapig és jobb híján ott teregettem, de éreztem, hogy feng shui szempontjából ez nagyon nem előnyös. Különösebb meggyőződés nélkül átraktam oda a nagy redőnyös íróasztalt, amit még együtt lomiztunk, és csináltam egy dolgozó sarkot, ami igen viccesnek tűnt decemberben, mert a franc se akar otthon is dolgozni, miután lenyomott a munkahelyen 12 órát.
Remélem, nem ez a lakberendezési gondolat volt az a pillangó-szárnycsapás, ami miatt most egészen jól ki van használva a kisszoba. Ráadásul az is kiderült, hogy hiába vagyok viccesen kistermetű, borzasztóan szűk ezalatt az asztal alatt a hely a tágas fiók miatt, szóval ha ezt még őszig így kell nyomni, ideje lenne lecserélni a konstrukciót egy egyszerű asztallapra bakokon és egy külön fiókos valamire.
Ezt az alábbi al-problémákra osztanám:
1. A redőnyös asztal nagy és nehéz, nem szívesen kerülgetém az annyira azért nem nagy lakásban. De megválni is nehéz tőle, mivel egyrészt mostanság nem lesz lomtalanítás, másrészt öcsémmel nem kis nehézségek árán cígöltük együtt két saroknyiról egy szép őszi éjjelen, mintegy másfél óra alatt, eszmei értéke van. És addig teljesen meg is felelt az elvárásaimnak, amíg nem kellett mellette órákat ülni.
2. Van egy ilyen asztallap plusz bakok konstrukció a lakásban, most a nagyszobában, ami a szép, ahol jó, ahol a pihenés van és nem a Galéria. Vissza lehetne cserélni, de ezzel az idei év legkomolyabb sikerét kompromittálnám.
3. Nem szeretnék új bútort venni, egy nagy, kopott, tömör fa asztallapra vágyom, de mostanság nem lesz lomtalanítás.
Szóval inkább féloldalt ülök az asztalnál egész nap. A fél oldalt igyekszem néha cserélni. Én sem értem.
2020. május 23., szombat
Jó volna, ha ez a blog nem válna sporadikus rögzítésévé annak, hogy 2020. az eddigiek alapján nem egy nullszaldós év. De nem az. Mondjuk még csak május végén járunk, ha ezt még idén ki akarjuk hozni nullára, akkor összesen 99 életévnyi pozitivitást és életörömöt kell visszatáplálni a rendszerbe.
Március vége óta próbálom megfogalmazni ezt a bejegyzést, azt hiszem, ideje elengedni.
Március vége óta próbálom megfogalmazni ezt a bejegyzést, azt hiszem, ideje elengedni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)