• A metróba igyekezve venném elő a bérletem, de nincs a táskában. Haragszom magamra, hogy miért nem tettem át a másikból, amivel délelőtt a piacra mentem. Este hazaérve konstatálom, hogy a másikban sincs. Se sehol a lakásban. Jobban belegondolva fel is tudom idézni talán, ahogy átpakoltam. Újabb tárgy került fel a munkahely-nagymama-fragola háromszögben eltűnt tárgyak listájára, kezdek szorongani. Nincs egy hete, hogy vettem.
• Felbuzdulva azon, hogy a héten mérhető mennyiséget sikerült olvasni, bevetettem magam a libribe, és tripla zsákmánnyal távoztam. Otthon vettem észre, hogy a Megyek utánadot másodjára vettem meg a hónapban.
• A Lidlben a pénztáros becsippantjaba két doboz mascarponét és az üveg alkoholos italt, majd várakozásteljesen rám néz. Jelzem, hogy a fagyasztott gyümölcs és a többi cucc is hozzám tartozik. Erre ő, hogy az világos, de elmúltam már 18? Sőt, 31 is. Hát, pedig abszolút nem látszik.

Come on...

Akarunk egy rekettyést

De szép legyen ám! És ne túl drága!

A következő posztot osztotta meg velem két kedves ismerősöm is, teljes merő jószándékból:

"építészismerőseim, out there!
[harmincas építészekből álló cég neve] keres eddigi legnagyobb munkájának kiviteli terveihez épületszerkezet-konzulenst. (kb. november-február)
tudtok mondani valakit, akit megkereshetünk?
- konzulenst keresünk, mert mi szeretünk rajzolni
- léptékében hozzánk hasonló legyen (nem az épszerk sztárszférájából keresünk megfizethetetlen árakért)
- van tapasztalata, tehát meg tudja nekünk mondani, hogy az adott betonlemezünk hogy fog szétrohadni, mennyire lesz csúnya 10 év múlva, és ajánl nekünk helyette valami okosat.
köszi!"

És lehet (biztos), hogy én vagyok elképesztően ingerlékeny az utóbbi időben, de az összes bicska kinyílt a zsebemben. A teljesség igénye nélkül:

• Kb. 3,5 cég van az épszerk tervezői szférában jelenleg, aki labdába rúghat, zömükkel már dolgoztam együtt, és ha régiek is, mérhető mennyiségű tapasztalata van vagy kettőnek.
• Egy épszerkes nem azért kér "sok" pénzt, mert ő rajzolja meg azt a redvás csomópontot, hanem mert ő találja ki. Lásd még: "Dóri, hogyan gyorsíthatnánk a munkád? Majd mi berajzolunk neked, csak skicceld le a tervet nagyjából." A munkaidőm 90-95%-a telik gondolkodással, a maradék a rajzolás, az rohadt relaxáló, nagyon szeretek szép pontos vonalakat húzni és tudok is, de az kvázi a jutalom, Dirk Gently aláfestésre.
• Ha valaki mégis elvállalja ezt a munkát nem-megfizethetetlen áron, annak valószínűleg nincs 10 éves saját tervezésű betonszerkezete, pláne azt nem tudja, mitől rohadt/nem rohadt szét.
• Ha lenne (nincs) fölösleges vegyértékem és akarnám vállalni ezt a munkát, csak a hirdetés megfogalmazása kb 50%-ot növelne az árrésemen.

A kérdés csak az, hogy túlreagálom? Mert úgy tűnik, aki megosztotta velem, tökre nem így olvasta.

Tegnap este apu köszöntése után megnéztük A halászkirály legendáját. Nem állítom, hogy életem filmje, de valamiért nagyon magával ragadott, és egyből meg akartam nézni az összes Robin Williams filmet, amit még nem láttam (sok van), meg mindent Jeff Bridges-től (ebből még több).

A héten megint belefutottam a hiányos YouTube audiobookok problémájába: véletlenül ráakadtam egy Douglas Adams olvasta Dirk Gentlybe, és annyira eszméletlenül jó volt hallgatni, hogy teljesen kiakadtam, mikor rájöttem, hogy komplett jelenetek hiányoznak belőle abszolút feltűnően (emlékezni sem kell rá, érződik a logikai hiány). Ma megpróbáltam felkutatni a teljes verziót, létezik is, csak már sehol sem kapható. Sajnos az is kiderült, hogy létezik Douglas Adams olvasta komplett ötkötetnyi Útikalauz is, de persze ez sem elérhető. És az elsőt már meghallgattam Stephen Fry előadásában (ettől még simán újrahallgatnám).

És túl azon, hogy most nyomaszt felvételek hiánya, melynek létezéséről egy hete még nem is tudtam, de ráadásul ott van az az érzés is, hogy alig nézek filmeket, ezeket be is kéne szerezni és mikor nézem meg, meg színdarabok, meg mennyi de mennyi könyv és alig olvasok, és semmire nincs időm.

De az audiobookot, ha valaki fellelni, jelezze, mert azt munka közben nagyon jól lehet!

Conversation starters

Hallgatom szerencsétlen Dear Hank and Johnt és az egyik hallgató abban kért tőlük tanácsot, hogy hogyan tartson fenn beszélgetéseket, mert még a barátaival is azon kapja magát, hogy téma híján egymás mellett ülve mobiloznak. És erre a vendégként szereplő alkalmi műsorvezetőtárs azt bírta javasolni, hogy játsszanak Would You Rather-t.

Eszem megáll.

Hogy vannak az embernek olyan barátai, akikkel nem bír fél órát értelmesen beszélgetni? Vajon strukturálisan mennyit segít a helyzeten egy ilyen játék? Vagy az a cél, hogy a small talk szintjén fussunk le maratoni távokat?

Öcsém egy belpesti hostelben csapos és már nagyon rég barátságosan távolságtartó a vendégekkel, mert London óta PTSD tüneteit produkálja a felszínes beszélgetésektől. Pár hónapja pillanatnyi elmezavar keretében megpróbált összecimbizni az egyik vendéggel,mivel felületes benyomások alapján úgy ítélte meg, hogy kivétellel áll szemben. Erre kb abban a helyzetben találta magát, mint a podcast hallgatója, csak ő nem nyomkodta a telefonját. Mivel semmilyen értelmes kérdésére nem kapott továbbfűzhető választ, már majdnem otthagyta az egész szitut egy sör után, amikor a világutazó kínjában előhozta, hogy felváltva kérdezzenek egymástól (truth or dare, de csak a truth játszik). Amibe öcsém azzal a feltétellel ment csak bele, hogy csak olyan kérdés ér, ami a másikat valóban érdekli, nem baj, ha kínos.

Kb a harmadik kérdés az volt, hogy mi a kedvenc étele. Mi a baja az embereknek?