Szombat délelőtti szokásos piaci körödön találd szembe magad egy szép kupac csipkebogyóval. Hagyd rábeszélni magad egy és egyharmad kilóra, mert a néni nem tud visszaadni. Érj haza este 7-re, ébredj rá, hogy a munkahelyi és szakdolgozatos határidők fényében a gyümölcsöt még aznap fel kell dolgozni. Állj neki a szárvégek és csészelevél maradványok levagdosásának, közben olvasd ki a netet recept ügyben és nézz meg hat rész jóbarátokat. Hajnali egykor ébredj rá, hogy még csak a pucolással végeztél és a nagyja minden forrás szerint csak ezután jön, áztasd be a bogyókat és menj aludni.
Másnap délelőtt tedd fel az ázalékot főni. Egy óra múlva botmixeld és kezdj halkan örülni, hogy a cucc szinte már lekvár állagú (a magokat leszámítva) és baromi sok. Állj neki a passzírozásnak az egyszerűbbnek és gyorsabbnak tűnő krumplinyomós módszerrel. Ijedj meg, hogy a kezdeti térfogat 80 százaléka fennakad a rostán. Válts át szűrőre. Konstatáld, hogy az arány ugyanaz, csak lassabban. Folytasd a krumplinyomóval. Két órával később a kinyert négy deci masszát töltsd bele az ajánlott 100 helyett 50 denes harisnyádba és kezdd meg a masszázst. Átkozd a cikkírót, akinek a fotóján biztos, hogy fele ilyen sűrűnek sem tűnt a szövet. Másfél óra gyömösz után kapcsolj, hogy a céledényt nem mérted meg előzetesen. Szemre keverj egyharmad mennyiségű cukrot a péphez, forrald össze és töltsd a nem egész kétdecis üvegbe. A maradékot nyalogasd le a fakanálról.
Még egy órát mosogass levezetésként.
