Mint egy főnök!

Kihúztam a három legegyszerűbb tételt.

Ha lokálisan mázli is, globálisan ilyen mennyiségű és intenzitású szívás után kicsit úgy éreztem, hogy ez minimum járt az univerzumtól - vagy bárkitől, aki illetékes. Abban az időpillanatban már túl fáradt voltam ahhoz, hogy érdemben megerőltessem magam, legalábbis a vizsga előtt még úgy éreztem, hogy minden bit bemenő adattal komplett kilobájtok esnek ki a nagy nehezen begyűrt lexikális erőforrásból.

Szóval eléggé jó élmény lett a végére ez az államvizsgázás, három tündéri, idős professzor kérdezgetett, meg ilyeneket mondtak, hogy "nagyon okos kislány maga", meg hogy "milyen jó szakmai párbeszéd kerekedett itt", meg "milyen szépen ír" (!!!!), "nyomtatott nagybetűkkel, olvashatóan, nagyon jó" (!!!!), tényleg, elképesztő volt, szerintem nagyon jól érezték magukat ők is :))))

Amúgy nem volt szakmailag komolytalan, vagy ilyesmi, belekérdeztek mindenbe, ahogy kell, de szerintem egy ponton túl tényleg csak azért, mert érdekelte őket, mi jön ki ebből.

Nem tetszett különösebben a Wonder, de tényleg everyone deserves a standing ovation.

Valahogy így.

Egy ideig azért nem szeretnék visszamenni a BME-re. Bár létezik műemlékes szakmérnöki is...

Nyilván azért nem írtam hetek óta, mert szakdolgozat.

Lépjünk túl.

Vagyis mégse. Szóval hogy miért nem érzem azt a hatalmas kősziklát legördülni a mellkasomról? Elképesztő heroikus küzdelem árán, decembner 12-től, kizárólag 23-a délutántól 25-e délelőttig szünetet tartva minden áldott nap ezt a szart írtam, közben a legvégső hajrában nettó  négy és fél napig úgy volt, hogy valószínűleg nem is államvizsgázhatom a félévben, szóval hogy kb. fölöslegesen/önszorgalomból, és végül tulajdonképpen készen lett, nyilván nem amit eredetileg terveztem, de valami készen lett, 90 oldal, beköttettem, leadtam,

és semmi.

Where is my f*cking happy playgound?

Más: kértem a kibővülő cafeteria-rendszerünk keretein belül AYCM kártyát, várok javaslatokat sportokra/jó helyekre/oktatókra, amikre/ahova/akikhez lesz kedvem járni!