Havi mérleg

Összefogta a táska a nadrágom.

• a Müller releváns termékeivel megpróbálni kiszedni a foltot kb. 1000 HUF
• a Müller más releváns termékeivel átfesteni kb. 2000 HUF
• szép ez a bogyólila, de nem ilyen lovat akartam  kb. 10000 HUF*
• amúgy kell nekem ekkora táska nyáron, de szép legyen ám 95 GBP 

A táskát amúgy azért hordom, mert biciklivel járok. Ezzel amúgy lehet spórolni, mert így nem kell bérlet, elég néha (havi 1-2 alkalommal...) gyűjtőjegyet venni. Mivel vagy három éve nem volt már átnézve a gép és érezhető tüneteket is produkál,

• zicher ami biztos elviszem a Bajnokba, ahol új külsők és belsők előre, hátra, új fék bowden, új bowden ház, lánctányér, lánckerék és lánc csere, új fékbetétek előre és hátra, középrész szét-tisztítás-össze, kerékagy zsírzás stbstb kb. 53000 HUF

Hannah Hart matchás sütis videójában észbontóan jó szemüveget visel és sajnos sikerült megtalálni, hogy melyik Warby Parker fazon és

• A. jön haza nemsokára és el tudja hozni nekem 175 USD 

Ilyenek már el sem érik az ingerküszöböt, hogy gazdagabb lettem 10 könyvvel (akciós Vámos Miklós a könyvfesztiválon/molyos second hand/Clara könyvvásárt rendezett), voltam moziban többször (Titanic).

Szerencsére a jövő hónapban nem várható ilyen mértékű ámokfutás, eltekintve attól, hogy kezd szétesni a vászoncipőm, meg Orfű, meg talán-talán Carlos (!!!!!!!!), szóval anyagi fronton igazi felelős felnőtt vagyok, gratulálok magamnak.

*És az újrázott lazac nadrágot megint kicsit összefogta a még mindig használatban lévő** táska, de epeszappannal nagyjából sikerült kiszedni.

**Nem vagyok teljesen hülye, csak a csere még nem érkezett meg, és reggel még volt rajtam egy sötétkék széldzseki elválasztó- és védőréteg gyanánt, csak közben kisütött a nap.

Ma A-val új jógastúdiót próbáltunk ki. A pultban régi, kedves jógás ismerős állt, még az Atmás időkből, amikor heti 4-5-ször jártam és életem legjobb kondijában voltam. Szóval egyből az ismerős arc feletti örömre jött a gondolat, míg töltöttem az AYCM táblázatot, hogy világ cikije, hogy ez valaha mennyire egyértelműen ment, most meg ki tudja, hanyadszor kezdem újra és nulla erőnlétem van és ő meg itt még arra emlékszik, amikor én haladó voltam, ő meg kezdő. Csak ő azóta is jár és már egy ideje oktat.

Szóval a mentális önostorozás közben ránéz a kártyámra és kedvesen megjegyzi, hogy nem is tudtam, hogy J. is vagy. Amire én refkexből, hogy igen, sajnos. Nem tudom, miért mondtam, semmi bajom a nevemmel, de a dolog attól volt igazán ciki, hogy ő is J. Próbáltam még valamit magyarázkodni, hogy muszáj mindkét nevemet használnom, mert baromi gyakori a vezetéknevem, de így meg tök hosszú kiírni, de már mindegy volt.

Időről-időre csinálok pont ilyen dolgokat pont ennyire érthetetlen okokból, és ez pont az a típusú helyzet, ami tíz év múlva is eszembe fog jutni és jön majd vele a maró szégyenérzet, előre örülök.

Időnként kéne egy Ctrl+Z az életben, vagy egy két másodperces visszacsévélési lehetőség.

Dóra, aki biztosan zöld lenne, ha nem lenne helyette igazán ostoba fogyasztó

Az örökölt telefonomhoz két éve vettem egy csodálatos pasztellsárga* bőr tokot, ami pár hónapja végleg megadta magát. Mivel a telefont féltem, gondoltam, invesztálok igazán jó védelmet adó tokba, ami mellé szép is. Konkrétan egy ilyenbe. Gondolom, egyértelmű, hogy a színe sarkalatos pont volt. Nem is volt természetes a mosolyom, amikor pár hét múlva kibontva a csomagot egy kb fradizöld műanyagdarab érkezett.

Próbáltam vele megbarátkozni, de nem sikerült. Végül beadtam a derekamat és felültem a lábamat rég nyaldosó divathullámra: rendeltem szupertrendi lebomló műanyag tokot. Legalább nem gyerekmunka, meg nem annyira szemét, mint a többi (?). Első körben egyszerűen elveszett a postán  másodszorra hamar megérkezett, tényleg szép, jónak is néz ki, csak. Csak nem kompatibilis az edzett üveg kijelzővédő fóliával, amit amúgy kénytelen vagyok használni, mert hetente többször elejtem a telefont. Ennek a remek toknak a pereme viszont pont oda akarna szorosan tapadni, ahol a vastag fólia kezdődik, így kicsit megemeli a fólia szélét, alá megy a minden. Most itt tipródom, hogy vegyek-e vékonyabb, semmit nem érő fóliát, ami kompatibilis a tokkal**, vagy térjek vissza a fradista eredetihez? Mindenesetre, ha valaki mindig is szeretett volna ilyen tokot csak rest volt rendelni, jelezze, van raktáron, okosba' megszámítom.

Más. A régebbi blind chic táskám több, mint öt éve megvan és ebből két évig minden nap használtam, aztán vettem egy kisebbet, hogy majd nem hordom állandóan a hátamon a fél életem, úgyhogy azóta csak akkor, amikor mégis. Magyarul nyáron, ha kerékpárral megyek és nem tudok a kisebb táska mellett másik (több) szatyrot magamra aggatni.

Na, ez a nagyobb táska idén elkezdte megadni magát, konkrétan az alján az eltérő anyagú erősítés kezd szétfoszlani, ahol a hátammal érintkezik.

Mivel a probléma első sorban esztétikai és mert annyira már nem szívem csücske a táska, hogy invesztáljak bele (nem párnázott a háta, nincs keresztpántja, úgyhogy folyton lecsúszik a vállamról) ráadásul csak felemás vagy rossz tapasztalataim vannak a ruhák javíttatásával (a szűcs, aki túszul ejtette a kabátom, a cipész, aki úgy rakott orrfoltot a csizmámra, hogy megnyílt mellette a ragasztás...), úgy döntöttem, hordom így, amíg még bírja.

Rossz döntés volt. Péntek délután épp egy inget próbáltam egy szokatlanul jól kiépített próbafülkében, amikor konstatáltam, hogy az egyetlen nem kék színű (hanem konkrétan lazac-rózsaszín) nadrágom tetejét sötétkékre fogta a táska foszlóban lévő alja. Remek. Évek óta alig kapok normális nadrágot, a legkedvencebben fél év alatt szét is szakadnak - ezt más is tapasztalja? -, nem olyan könnyű pótolni az ilyesmit. Gyorsan szereztem mosásmentő szert egy nagyobb Müllerben, otthon bevágtam a mosógépbe a cuccot és vártam a megkönnyebbülést. Közben neten rendeltem egy másik táskát***.

A várt csoda nem érkezett meg. Alig halványodott a folt. Előkaptam a szekrényből a színes ruhákra szabott Vanish-t és a használati útmutató intelmei ellenére egész éjszakára beáztattam a cuccot, majd reggel némi riadalommal szedtem ki a mély-pink vízből a nem annyira erősen lazac gatyát - halványabb, de határozottan kék foltokkal. A szombati napon tettem egy újabb kört a Müllerben és egy bogyópiros ruhafestékkel tértem haza. Eleddig viszolyogtam a házi ruhafestéstől, de gondoltam, most laza leszek és megpróbálkozom az elvárásaimon változtatni, végül is nem biztos, hogy baj, ha kicsit sötétebb lesz az a nadrág.

De, baj. Főleg, hogy a varrásokat nem bírta befogni a festék.

Szóval másfél nappal később, az eredeti áron felül egy mosásmentő és egy ruhafesték költségének invesztálásával most van egy bogyólila nadrágom, lazacszínű varrásokkal. Kétséges, hogy fogom-e hordani. A Blind Chic táskát pedig szívesen odaadom bárkinek, aki meg tudja javítani és hordaná.

*Ugye érezzük a színválasztás mögött húzódó végtelen praktikus szemléletet... Mindenesetre, bár elég hamar zöldesszürke lett a tok a gyakorlatban, használtam, amíg tényleg szét nem esett, mert elég jól védte a telefont és nagyon kellemes volt a tapintása, nem csúszott.

**Józan döntés volna, nincs húsz perce, hogy aszfaltra ejtettem arccal a kütyüt.

***Szerencsére most, a tapasztalatok alapján már figyeltem a funkcionalitást is, és majdnem rá tudtam beszélni magam egy szuper praktikus Fjallravenre, csak ennek sajnos cipzáros a teteje, és az nekem _nem_ _tetszik_. Érezzük, ugye? szóval hiper-racionális módon inkább egy angol manufaktúra viaszosvászon táskája mellett döntöttem, de hát olyan szép...