Szerda este, munka után, halálosan fáradtan belecsöppentem a lakótársam bulijába, ahol két óra teljesen céltalan kószálás után, mikor már vagy negyedórája nem sikerült egy beszélgetésbe sem bekapcsolódni, fogtam magam és hazakerekeztem a szülői házba. (Útközben még párszor el is kavarodtam, mert igen hézagos az útvonalon a közvilágítás és pár helyen túrják az utat ilyen-olyan okokból.)
Csütörtökön tehát a szülők vendégszeretetét élveztem, főztünk, koncerteket néztünk felvételről, nem csináltunk semmit.
Pénteken bementem dolgozni kicsit, aztán délután hazamenekültem a készülő ítéletidő elől. Aztán este kiolvastam a könyvem maradék uszkve 200 oldalát, hajnalig fenn voltam, igazi ereszd-el-a-hajam volt.
Szombaton piacra mentem, majd nagymamámhoz ebédre a szüleimmel, mint minden szombaton, utána a Praktikerben megkíséreltem cserepet venni a mindazösszes növényemhez, de drágák voltak és csúnyák, csalódottan, üres kézzel hazamentem és megnéztem a TBBT eddig elmulasztott 8 utolsó részét.
Ma meg lemondtam az ebédet anyuéknál, mert azért 4-ből 3 napot velük tölteni, az túlmegy az én ingerküszöbömön is, de aztán végül rohadtul nincs jobb dolgom, és anyák napja van, úgyhogy alighanem mégis áttekerek Békásra, és ha mázlim van, hazafelé még szarrá is ázom. Juhé.
Arra akarok kilyukadni, hogy az itt soroltak alapján senki meg nem mondaná, hogy nem vagyok egy macskás vénkisasszony vagy ilyesmi. És egyébként gyakorlatilag bármit szívesebben csinálnék, mint ezt, amit csinálok. Ez a világ legszánalmasabb hosszú hétvégéje volt, nem akarok róla beszélni. Végig vártam, ahogy mindig várom, hogy valami legyen, valakik hívjanak a valahova, én tényleg minden megoldásra nyitott vagyok. Most hallom, ahogy rákérdez magában bárki, aki olvassa, hogy de akkor miért nem hívtam el én a bárkit a bárhová? Hát, mert valahogy úgy érzem, hogy nem nagyon van olyan ember, akit csak úgy el tudnék hívni bárhová. Az ilyen barátaim vagy külföldön élnek, vagy kisgyerekük van, vagy féltékeny párjuk.
Vagy csak én nem vagyok magamról valami nagy véleménnyel, hogy a többieket nem merem zavarni a hülyeségeimmel. It just figures.
11 megjegyzés:
Ez a legutóbbi lehet a fő ok, azt hiszem. Másik lehetőség: egyedül menni valahova, és a csendet élvezni.
van egy kisgyerekes ismerősöd egy nemféltékeny párral, már nem olyan messze, Székesfehérváron. számomra már többször bebizonyosodott, hogy a kisgyermekesség nem akadály, max. jó kifogás, ha amúgy sem akarnék találkozni veled (kiv. persze, ha még nagyon kicsi, vagy épp beteg. de egy egészséges (épp ma) 6 hónapos anyukáját simán lehet látogatni). szóval mikor látunk? ;) és KOMOLYAN kérdezem, nem költőin.
Anna: tudom, hogy az a fő ok. Tudok egyedül lenni, sokat szoktam, de k*rvára nem élvezem ekkora mennyiségben...
Orsi: azért spontán mód nem vagy rángatható ide-oda, és ez így van rendjén. Tudom, hogy már nem vagytok messze, meg, őszintén, eddig sem voltatok, csak én vagyok őrült lusta :( De ígérem, tényleg, hogy megyek, nem soká! Tényleg. Következő két hétvégén biztosan nem, de azután?...
de azután gyere. spontán nem, de minimális előszervezéssel igen. korábban sem spontán találkoztunk, hanem minimum pár nappal előtte megbeszélve. különben gyalog 5 percre vagyunk a buszpályaudvartól.
(az a vicces, hogy olvastam a bejegyzésedet, és azon gondolkodtam, hogy Dórinak milyen jól telt a hétvégéje. valami baj lehet velem?)
Igenis! :)
(Titokban egy macskás vénkisasszony vagy?... :D)
szerintem annyira nem is titokban.
No de hol vannak a macskák?...
ehhez nem kellenek macskák, ez egy életérzés, érted. :D
én ne érteném :D
...
Ha rám hallgatsz, hallgatsz és bölcs maradsz. Ha nem játszol szépen, elveszem. Most szóltam.
Megjegyzés küldése