2014. május 25., vasárnap

Olyan másnak is szokott lenni, hogy meghoz egy döntést és rögtön, abban a szent pillanatban világossá válik, hogy rosszul tette? De előtte fél pillanattal meg még jónak tűnt?

Én most arra jöttem rá, hogy ez nagyon sokszor azért van, mert nincs jó döntés az adott helyzetben. Mindjárt hozok is példát. Ma ingyenes Quimby koncert volt (van épp most) a Budapest Parkban. Vasárnap. Este. A bús francba kint. Én pedig elvállaltam F1-nek ugye azt a munkát, amit csak hétvégén jutok hozzá csinálni, és az én hétvégém szabadon rendelkezhető része lényegében a vasárnap (délután), ha őszinte vagyok. Ezt akkor is tudtam, amikor megvettem az ingyenes regisztrációs jegyet a koncertre, mégsem tudtam megállni, mert hát, Quimby, basszus, és ingyen, basszus. És egész héten hitegettem magam azzal, hogy majd jó korán kelek, és tök hatékony leszek és majd aztán jól elmegyek koncertre. Ehhez képest persze baromi későn keltem, és mostam és főztem aznapra és másnapra és elmentem szavazni és a fennmaradó időben meg sajnáltam magam a gép előtt, szóval nem haladtam a munkával semmit. Eddig ez sztenderd, a vasánapi munka nálam este 7-8 és a végkimerülés között tud zajlani, ha egyáltalán.Mindenesetre olyan dél körül kezdett világossá válni, hogy ez a koncert nem fog beleférni, úgyhogy szóltam annak, akivel mentem volna, hogy ha tud, kerítsen helyettem más társaságot. És tökre drukkoltam, hogy sikerüljön, mert különben ugye el kell menni, mert nem hagyhatom őt is szarban. És aztán délután 5-re, mire leszervezte, és átkerekeztem hozzá a jegyemmel, rájöttem, hogy a fenébe is, és nagyon szeretnék menni erre a koncertre és nincs igazság.

És ebben az a szép, hogy ha őszinte vagyok, az alternatív univerzumban, ahol Dóri elment az ingyenes Quimbyre a bús francba, az egész koncertet azzal töltötte, hogy rágta magát, miért nem dolgozott semmit és mennyire gáz, majd hazaesett este 11-f12-re és egész héten hulla fáradt volt, különösen a hétköznap estékre beiktatott látszat-privátmelózás miatt.

Most tehát arra kéne gyúrni, hogy az ebben az univerzumban honoló Dóri felvállalja a meghozott döntését és ne blogolással töltse a megszerzett értékes munkaidőt...

(Vajon van-e egy olyan alternatív univerzum, ahol Dóri nem vállalta el ezt a kretén privát munkát, mert belátta, hogy a kismicsodája tele van azzal, hogy más után talicskázza a szart?...)

4 megjegyzés:

Kornél írta...

Van, persze, hogy van.
Nekem a döntéseim 80%! így szokott lenni, az a rohadék Mörfi mindig kicseszik velem.

Quimby, istenem, arra én is mentem volna, - csak elherdáltam a pénzem, időm valahogy..

Névtelen írta...

Nem is a meghozatal pillanatában, az ritka, de a döntéseimről annyit, hogy arra is gondoltam, lehet jobban járnék egy randomgenerátorral. :)

Amúgy van egy jó mondás: ha van egy 90%os opció, és nem az jön be, akkor nem a döntés volt a rossz.

ee_version írta...

Valahogy ettől sem vigasztalódtam meg :S

Névtelen írta...

Nem gondoltam, hogy megvigasztalódsz, ahhoz nem értek.

http://illustrationfriday.com/wp-content/uploads/2013/05/charlie-brown-one-night.jpg