Bár a munkahelyen többen megjegyezték már, hogy mindig olyan jókat főzök ebédre, azért én azt tudom, hogy ők azokat a nagyon jókat egyrészt nem gyakran kóstolják meg, másrészt, a megfelelő kontextusban már attól lehet jó valami, hogy nem pörköltnek vagy tésztának néz ki. Hogy egyáltalán van benne más színű dolog, mint barna meg sajtsárga.
Szóval néha majdnem elhiszem, hogy tudok főzni, aztán időnként rádöbbenek, hogy nagy francokat, én maximum vásárolni tudok. Padlizsánt, meg szakácskönyvet.
Az esküvő kapcsán megkezdett gondolatsort folytatva, ilyenkor, rosszabb napjaimon elkezdek azon keseregni, hogy én miért nem tudok úgy főzni, mint más, úgy jógázni, mint más, úgy öltözni, mint más, úgy nyelveket beszélni, mint más, úgy matematikát csinálni, mint más, úgy táncolni, mint más, úgy sok barátot jól tartani, mint más, úgy bármit csinálni, mint más. És az a más az mindig olyan valaki, aki csalókán elérhető környezetben van, olyan majdnempontolyan, mint én, csak mondjuk speciel rohadtul tehetséges valamiben, amiben én nem olyan rohadtul vagyok tehetséges.
Egyébként nem is olyan rég adtam egy hosszas (és nyilván kéretlen) lelkifröccsöt arról, hogy az ember nem bontakoztathatja ki szimultán harminc kvalitását világszínvonalú mértékben, mert olyan nincs, vagy ha van, a tömeg úgyis belincseli fél perc alatt, szóval hosszú távon nincs. Tehát az alapvetően sem egyenlően mért tehetséget/energiát még ráadásul be is kell osztani saját ízlés szerint, és ha ennek a kvantált energiának bármekkora része is arra megy el, hogy az enyém miért nem olyan és miért nem akkora, mint a másiké, hát, az finoman szólva nem a legokosabb metódus.
Na például ilyen nagyokos megmondásra szánhatnék kevesebb időt.
4 megjegyzés:
Szerintem még most is jól néz ki az a hagyma. ;-)
Meg tudlak érteni, én is nagyon jól szeretnék tudni gitározni, zongorázni, rajzolni, meg még sokmindent. Aztán elfogadtam, elég ha jól tudok programozni. Viszont mást programoznék, mint amit munkában csinálok. Csinálom is abban a kevés időmben, ami van, de ez nem elég. Szóval, mindig van valami, ami lehetne jobb.
Anna: ne viccelj... Kokrétan el van szenesedve.
Szabolcs: persze, mindig van hova javulni, de nem gondolni, hogy nem elég jó az ember, hát, lehet, hogy előre visz, de nem biztos, hogy jó...
A szenes hagyma is nagyon finom, nem ettél még tábortűzből kiszedett darabot?
Én nem azt mondom, hogy nem kell törekedni arra, hogy jobb legyél, de ha mindig a legjobbakkhoz hasonlítod magad, hát, "it will result in a lonely, bitter existence". Én vagyok az egyik példa.
(Most, hogy újra elolvastam a hozzászólásodat, nem biztos, hogy jól értem)
Megjegyzés küldése