(A való élet már a netezés rovására kezd menni, ez tarthatatlan... Különösen hogy való élet=munka, jobbára.)
Mindenesetre szerdán zsírégető tornán voltam, mert ott tudtam találkozni gyerekkori legjobb barátnőmmel. És gondoltam, nem is baj, magamtól ilyennek a közelébe se mennék, de hátha hasznos lesz.
Tekintve, hogy még most is izomlázam van, valami nyilván történt, de azért alapvetően átverve érzem magam. Gilda Max, Flórián, belépsz és arcbavág az elektronikus trash-pop*. A kasszánál géppisztolytempóval veszik el a pénzed, és a személyid, adják a lakatot, a kis kártyát, amit le kell adnod az órán, totális nagyüzem. Az öltöző labirintus, de legalább tiszta, mosdó detto. Aztán előző óráról kijönnek a kangoosok, és máris mehetsz be, vegyél step-padot, meg gumikötelet, meg súlyzót meg matracot, érted, egy órád van itt, mindent bele.
A teremben olyan hangosan szól a zene, hogy esélyed nincs hallani, mit mond az instruktor, de ahogy nézed, rájössz, valószínűleg ez nem sokat ront az élményen. A legtöbb mozdulatnak már a nézésébe belefájdulnak az összes ízületeim, és ezt nem is csak az ex-és-remélhetőleg-jövőbeli-jógás, hanem az ex-prímatornás** énem mondatja velem. Szóval üvölt a spiné elöl, nem hallom, csak látom, lép le és föl a step-padra, kalimpál laza könyökkel súlyzókkal, mittudomén, kicsi ez, kicsi az, közben egy másodperc szünet nincs persze, égjen a zsír, legyen flow, aztán kis tricepsz-erősítés nagyfrekvenciás hátsó-fekvőtámasz-szerűségekkel, aztán hanyatt fekvés,bokádra gumikötél, az összes pinkruhás maca hajlított térddel, laza bokával tárogat, az instruktor is, és aztán, nem vicc, egy nyújtózás balra, egy jobbra, egy hátra, és nagyonügyesekvoltatokegészségetekre, taps.
Szóval, elfáradtam, de basszus, akkor is elfáradok, ha felcipelem B. barátnőmnek a magyar szépirodalmi gyűjteménye 1/4-ét az új lakásba, és azért nem kell fizetni, sőt, hálából elhív vacsorázni. Nem tudom, érdemes-e járni erre a szarságra, hogy felvegyem a fonalat egy baráttal. Nem a barát nem éri meg, csak a térdemet nem szeretném még jobban szétcs*szni...
*A múltkoriban egy tíz perce megismert lány megtudta, hogy Ákost hallgatok, bevallotta, hogy fiatalon és tudatlanon ő is rajongott, de már szerencsére meggyógyult ebből, ellenben még tíz perc és Ákost per trash-pop előadó emlegette, amit a Bestiák-Baby Sisters-4FClub vonalon alkotó magyar előadóművészek nevében kikérek magamnak.
** A Gilda Maxos balhéhoz képest röhejes áron 10-12 főnek tartottak tornát a budai hegyvidéken egy művházban, az oktatók nagy részének olyan szerteágazó képzettsége volt a mozgás mindennemű területén, hogy ott sérülésveszély fel sem merült, de ráadásul körbe is jártak, igazítottak, rádszóltak, gyakorlatok után nyújtás, soroljam?..
6 megjegyzés:
Hú, hiányzik a prímatorna. Meg az együtt prímatornára járás.
Igen!!! Búbánatomban felkutattam Esztert, képzeld, fent van facebookon, de nem mertem ráírni, mit írnék?...
A Gilda Max Flórián sztem egy rettenetes hely lett az elmúlt időkben.
Igazán szerencséd volt, hogy volt egyáltalán szekrény (velem nem egyszer fordult elő, hogy nem jutottam be órára)...
Az meg, hogy se bemelegítés, se nyújtás... azt hiszem az volt az utolsó csepp nálam a pohárban, amikor láttam, hogy előttem a csajok normál hot iron szettel (17,5 kg) görbe derékkal úgy guggolnak, hogy a térdük a lábfejük elé ment. És az edző nem szólt.
Azóta nem teszem be oda a lábam.
Így. De lehet, hogy még egy próbát teszek, nem is annyira azért, mert ebből jó kisülhet, ahnem hátha, hogyha sikerül belülről bomlasztani a rendszert, ugyanezzel a barátnőmmel elmehetek máshova tornázni, mondjuk. Persze erre igen kevés az esély...
Eszter!! Szerintem írhatsz neki nyugodtan, hogy hogy van! Mindig eszembe jut, amikor egy tornaórán valaki a combgyakorlatoknál akkorát lendít, hogy az csak csípőhajlító lehet. (Ez már biztos a bennem bugyborékoló rosszindulat kivetítése, de néha ezek az emberek mintha kajánul néznének mindenki mást a teremben, hogy nem emelnek olyan magasra. Hát egészségükre, :-D)
:) :) :)
Megjegyzés küldése