2014. október 17., péntek

Összefüggéstelenül

Másfél hete főztem birsalma sajtot, nem túl nagy formákba kiöntöttem, nagyjából megszilárdult, de továbbra is fényes-ragacsos volt a felülete, mára megpenészedett. Mit szúrtam el?

Amúgy holnap munkanap van, de úgy döntöttem, kiveszek szabaadságot, úgyis annyi van még, hogy nem tudok vele mit kezdeni. Csak épp egyrészt határidő van, másrészt meg kb mindenki más bemegy, így a dolog nem olyan jóleső. Nem tudom, engem ez zavar. Amikor az iskolában szünet volt, minden gyerek pihent, senki nem maradt le semmiről. amikor a munkahelyről szabadságot vesz ki az ember, borítékolhatóan kimarad egy csomó mindenből, és visszatérve nyakába szakad a slamasztika.

Ma jött egy nagyonbrit tanár felmérni a munkahelyi kollektíva angoltudás-szintjét, egyelőre egyesével szóban, de házi feladatot is kaptunk. Óriási meglepetésemre második legjobban szerepeltem, pedig van olyan a csapatban, akinek amerikai a felesége és otthon angolul beszélnek, meg másik, aki évekig élt Amerikában. Mindegy, komplexebben vizsgálta a tanár az ügyet, megvoltak a pontozási szempontjai. Ami viszont őrülten meglepett, hogy az egyik dolog, amire nem maximális pontszámot kaptam, az az, hogy hány igeidőt használok beszéd közben (ezen vérzett el leglátványosabban az Amerikában tanult srác amúgy). 5 és 6 között, aminél még van feljebb. Namost, bocsánat, de nem fogtam/tuk fel komoly vizsgaszituációnak a dolgot, ha marhára mórikálni akartam volna magam, megeresztettem volna pár nyakatekert passzív szerkezetet meg future perfect continuoust, nem arról van szó, hogy nem tudom használni, de őszintén, rendes ember beszél így vizsgán kívül?... Ezek után nem tudom, mit kezdjek az esszéfeladattal a háziban, rázzam a rongyot? "My aim, concerning the exact direction in which I intend to improve my command of the English language would be to completely abolish any remaining linguistic obstacle which, as of now, may prevent me from expressing myself with the exact same ease and precision as I am allegedly capable of, speaking my mothertongue." Anyátok... Ja, a use of polysyllabic wordsre azért maxpontot kaptam, hiába, angolul is idegtépően okoskodom.

13 megjegyzés:

Névtelen írta...

Birsalmasajt: szerintem túl kevés cukor. Vagy hogy nem sűrítetted be eléggé, túl sok víz maradt benne (= túl alacsony cukorkoncentráció).

Esszéfeladat: nem, ne rázd a rongyot. Nem akarsz te lenni az, aki a legjobb házit írja. Nem jó dolog. Legalább annyira nem jó, mint a legokosabbnak lenni matekból általános iskolában...

ee_version írta...

Ez csak egy szintfelmérő, nem is publikus az eredménye. Csak nem vágom, hogyan várhatja bárki egy elbeszélgetésnek nevezett akármin, hogy élő ember 63 igeidőt használjon lazán. Én is tudok, de csak ha annyira tenyérbemászó akarok lenni angolul is, mint magyarul - a magyarokat is szokta zavarni...

A birsalmás tippet köszi, a héten újra nekifutok.

Orsi Nagy írta...

fú, ez nehéz. én úgy kerültem be az echte délangol Áron-családba, hogy minden idióta igeidőt/-módot ismertem, de amióta sokat beszélgetek az apukájával, éppen, hogy kikopott egy pár a mindennapi használatomból. pedig ő normálisan beszél, nem pongyola amerikaiasan, hanem proper british-ül (ha van ilyen). szal nem tudom, a szintfelmérő illető milyen elképzelt tökéletes nyelvhasználathoz képest határoz meg benneteket, épp ezért a jó ég tudja, mi értelme van az egésznek. :))

ee_version írta...

Hát, nem sok :D

Orsi Nagy írta...

másik téma: birsalma: mi tavaly nagyon kevés cukorral készítettük, viszont rettentő sokáig főztük (vagyis Áron - én nagy hassal horpasztottam a felétől kezdve), és jó sűrűre kellett főzni + sokkal lassabban kötött meg, mint a cukrosabb fajta. Áron azt mondja, kb. addig főzte, míg alig volt több, mint az eredeti térfogat fele. aztán ezt sütőpapírral kibélelt tepsikbe öntöttük ki és hetekig hagytuk száradni.

Orsi Nagy írta...

tároláshoz pedig feldarabolás után porcukrot és keményítőt kevertünk össze és azzal dörzsöltük be a felületét és így ment alufóliába - így nem ragadt hozzá hónapok alatt sem.

ee_version írta...

Én is az eredeti recepthez képest kevesebb cukorral csináltam, és addig főztem, míg már borzasztóan oda akart ragadni az edényhez, de nem sikerült kiszárítani, mert előbb megpenészedett...

Névtelen írta...

No.
Elolvastam Franny és Zooeyt.
Ennek:
"Ja, a use of polysyllabic wordsre azért maxpontot kaptam, hiába, angolul is idegtépően okoskodom."
- az az oka, hogy túl sok Salingert olvasol.;)
(Amikor az oldal harmada egyetlen bekezdés, és a bekezdés háromnegyede egyetlen mondat, hátszóval...)

Amúgy a két kisregény nem volt rossz, de lényegesen jobb lett volna mind a kettö, ha nem kisregény-, hanem novella-terjedelemben íródik meg :P

ee_version írta...

Nem lehet túl sok Salingert olvasni, mert eleve alig írt valamit :(

Nekem pont az tetszik benne, hogy nem sok minden történik, de az jól. Az, ahogy leírja, hogy a kádban olvas a srác, meg hogy a mamája bejön a fürdőbe, minden részlet, amit megelít, annyira reális, hogy nem tudom nem imádni érte.

Ízlések és pofonok :)

Névtelen írta...

Mi az a kevés, amit írt (és már megvan)?
Csak ha esetleg belebotlok valahol egy Salinger könyvbe, ne hagyjam már ott csak azért mert nekem nem ő a kedvenc íróm... ;)

ee_version írta...

Elvileg minden megvan, amit valaha kiadtak tőle, kivéve, ha álnéven is írogatott, amit persze nem tudni :)

Egyébként a szóf*sás nem tetszik, vagy a cselekménymentesség, vagy?...

Névtelen írta...

Ez jó kérdés.
Talán az, hogy a szereplők - hm - modorosak.
Mármint, az, hogy a narráció dagályos, az még oké, de a szereplők is, és ezt még ebben a kontextusban ("zsenigyerekek") is roppant valószerűtlennek tartom.

Nem mintha a tavacska méretű óceán, ami belefér egy nagy vödörbe*, valószerű lenne, de ami fantasy, az fantasy, ami meg nem, az legyen legalább nagyjából hihető... vagy valami ilyesmi.

Aztán lehet, hogy igazából a narráció okoskodása is zavar :D

Nehéz ezt megfogni, hogy valami miért tetszik vagy nemtetszik.

* The ocean at the end of the lane

ee_version írta...

Oké, értlek. Nekem nem furcsák a szereplők, mert n ismerek pont ilyen embereket. És perse hiperokos, koravén gyerekek egy kupacban nem egy szórakoztató társaság talán, de attól még egy csomó mozzanat a könyvben annyira szimpla, és annyira nem írja meg soha senki, hogy én imádom. Szeretem, ha egy író olyan részleteket említ meg, melyek a cselekmény szempontjából egyáltalán nem fontosak, de nagyon megkönnyítik a helyzet vizualizálását. Mindezt úgy szeretem, hogy közben rendkívül untat például egy Egri csillagok-féle leírás...