A napi mottó - kaptam, még nem tudom, hányadán állok vele - így szól: Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Oké, ma sikerült megnyerni a "két pici gyerekkel (2+és 0,67 évesek) a városban rekedtünk lemerült telefonnal, gyermekek apja ismeretlen ideig ismeretlen helyen az autóval és szintén lemerült telefonnal" című alaphelyzetet, ami, lássuk be, nehezebb, mint bármi a saját praxisomban, de azért, na, nekem rátermett barátaim vannak, de a dolog nem elég ragadós.
Mindenesetre tehetetlennek lenni nem jó, úgyhogy abba kéne hagynom, igaz?
2 megjegyzés:
kemény volt ez a videó. és az a baj, hogy egyrészt nagyon könnyen hangzik, igazából tök triviális, de másrészt pont az ilyen "stop it"-okból (v.ö. elfojtás) lesznek a szomatizált lelki bajok. és azt nem akarjuk. különben azt is mondtam, hogy a "nincsen lehetetlen, csak tehetetlen" has been proven wrong (hogy mondják ezt ilyen szépen magyarul?). because life is not a wish granting factory.
Hát, talán a stop it nem az elfojtás, hanem a szedd össze magad, de most azonnal. Inkább mission impossible. De néha tényleg jó volna, ha ez opció lenne.
Megjegyzés küldése