Múlt vasárnap nem tudtam mit kezdeni magammal, úgyhogy nekiálltam kitakarítani a lakást, úgy istenigazából. Szortírozással, rendrakással, ablakmosással. Nem értem a végére. Óriási kontraszt van azon részek között, ahol már jártam és ahol még nem.
Ma azzal a gondolattal indultam haza, hogy befejezem a küldetést, és, mint valami felelős, felnőtt ember, egy igazi anyukám lánya, tiszta lakással várom a húsvétot.
Addig jutottam, hogy beraktam egy főzőmosást.
Most meg várom, hogy végre lejárjon, kiteregethessem és mehessek aludni. Fáradt vagyok. És rendetlen.
3 megjegyzés:
"Tiszta lakással várom a húsvétot" - az nem az újév, amit tiszta lakással kell várni?
Amúgy, mi letépkedtük a tapétát a falról a konyhában, és azzal várjuk a húsvétot :D Ennél biztosan jobb nálad a helyzet ;)
Nem biztos :) Súlyos mocsok van néhol...
A tavaszi nagytakarítást ildomos húsvét előtt megejteni, nem? Igazából az a baj, hogy anyunál mindig is patika rend és tisztaság volt, nálam soha, soha nem lesz olyan, és sosem fogom rendben lévőnek érezni.
No pressure :D
Akkor én most örülök, hogy anyám kb. 30 éve nem takarított s.k. :P
Megjegyzés küldése