French the Llama!

Végül nem mentem el vizsgázni.

A motivációim saját magam számára is kérdésesek. Mert akkor oké, ha ezt előző este, vagy aznap reggel eldöntöm, és vizsgázás helyett 11-kor kilibbenek az egyetemről és mondjuk elmegyek piacra vagy takarítok otthon, vagy akármi. De nem. Szépen bent ültem még 4 órát az egyetemen, újra átnéztem az anyagot, majd odamentem a vizsga előtt 10 perccel a teremhez, ahol E. teljesen kibukva várt, és elmesélte, mi volt a hőszigetelés vizsgán. És ahogy ott mesélt és kirajzolódott előttem, hogy nem, itt továbbra sem olyasmit kérdeznek, ami elhangzott, hanem ami eszükbe jut, ami még mindig valamennyire elmenne (mármint, megszoktuk), de basszus, amit aztán állítanak, hogy a helyes válasz volna, az effektív nem stimmel. Szóval, hogy tényleg, kinek és mit akarok én pontosan bebizonyítani?

És álltam ott, mint egy idióta, hogy én tulajdonképp miért akarok pont itt, pont erre pont 5-öst kapni, ki a francot érdekel, maga a papír sem ér semmit, pláne egy vizsgajegy, közben meg a munkahelyen volnának ténylegesen akut teendők, hogy mást ne említsek...

Szóval akkor kissé leforrázva szépen eljöttem. És azóta ezen töprengek, hogy hogy is van ez, hogy általában tudom, amikor olyasmit teszek, ami hülyeségnek tűnhet, de arra miért mindig ennyire lépcsőházi módon jövök rá, ha szerintem is az? Mintha lenne egy irgalmatlan nagy pufferzóna a vágyaim és a cselekedeteim között, ami persze tud jól jönni, de valahogy annyira rutinommá vált kontraintuitíve cselekedni a kitalált greater good reményében, hogy már komoly erőfeszítést jelent leásni addig, hogy tulajdonképpen mit is szeretnék.

Vagy, mostanában még jellemzőbben: tudom, hogy mit szeretnék,  és azt is, hogy amit szeretnék, az nem lenne jó. Elvileg ilyenkor kéne a kognitív disszonanciának elindítania egy új rendet teremtő lavinát, de nem, én szemlátomást korlátlan ideig bírok abban az állapotban vegetálni, hogy hát igen, hülye vagyok, hogy olyan dolgokat szeretnék, meg gondolok, amik nem vezetnek jóra, nincs mit tenni, nincs megoldás, most már mindig így lesz.