French the Llama!

Időnként odatéved a kéz a sebre és megtapogatja, hogy még mindig fáj-e, és még mindig fáj. És egy idő után természetessé válik, hogy ez van és ez lesz.

A múltkor meg akartam mutatni, hogy még mindig látszik a könyökömön, ahogy 2013-ban először estem igazán nagyot biciklivel és borzasztó csúnyán lehorzsoltam. És hirtelen nem találtam, hogy a bal volt, vagy a jobb. És bármilyen csúnya is volt az a heg, az sem volt jó érzés, hogy már alig-van.

Hogy a legmélyebb nyomok is elmúlhatnak és csak a hiányuk marad.

There will come a time,’ I said, ‘when all of us are dead. All of us. There will come a time when there are no human beings remaining to remember that anyone ever existed or that our species ever did anything. There will be no one left to remember Aristotle or Cleopatra, let alone you. Everything that we did and built and wrote and thought and discovered will be forgotten and all of this’ – I gestured encompassingly – ‘will have been for naught. Maybe that time is coming soon and maybe it is millions of years away, but even if we survive the collapse of our sun, we will not survive forever. There was time before organisms experienced consciousness, and there will be time after. And if the inevitability of human oblivion worries you, I encourage you to ignore it. God knows that’s what everyone else does.

 The Fault In Our Stars – John Green