Újabban munka közben, ha csak rajzolok, de nem kell nagyon komolyan gondolkodnom közben, a Dear Hank and John podcastot hallgatom, nem pontosan tudom, miért. John időnként kifejezetten ellenszenves benne, nem tudom, ő változott-e, vagy én.
Mindenesetre a legutóbbi részben egy olyan kérdés érkezett be hozzájuk, hogy vajon mennyi gyakorlat árán jut el az ember odáig, hogy már nem aggódik azon, hogy szalmonellával fertőzheti meg a vacsoravendégeit? Amire a fivérek egyöntetű válasza az volt, hogy valószínűleg soha nem szűnik meg ez az aggodalom.
Most azon töprengek, hogy ez vagy kulturális különbség, vagy az élet eme egyetlen területén vagyok megdöbbentően laza, ugyanis bennem ez a gondolat ezidáig még sohasem merült fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése